Scoliosis - gerincferdülés - lelki okai
A scoliosis, vagyis a gerincoszlop oldalirányú elgörbülése esetén egy központi terület középpontjától való tudattalan eltérésről van szó. Az őszinte test e tény mellett még az eltévelyedés irányát is jelzi, amely -- mint minden egyoldalúság – mindkét oldal számára egyaránt káros. Ha a test súlypontja a bal, női oldal felé fordul, akkor automatikusan háttérbe szorul a jobb, azaz a férfi oldal, de a női sem érzi jól magát. Fordított esetben, amikor a jobb oldal élvez előnyt, akkor sem csak a bal, női oldal károsodik, hanem a jobb is szenved saját fölényétől. Ahogyan mindkét oldalnak hasznára válik a harmonikus egyensúly, ugyanúgy együtt szenvednek az egyensúly elvesztése miatt.
A középvonaltól való erősebb eltérések a mellkas belső szerveit is érintik. Azt, hogy a szív nincs a helyén, nem is érdemes magyarázni. Azt sem, hogy a tüdőlebenyek nem terülhetnek ki szabadon. A szárnyaknak térre van szükségük. A szabadságukban megnyirbált szárnyak nem engednek teret a nagy (ki)repüléseknek, és kirándulásoknak, sem konkrét, sem pedig kommunikatív értelemben.
A testi elhajlásoknak lelkiek felelnek meg. Elsősorban görbe utakról van szó, amelyek az érintetteknek egyáltalán nem tűnnek fel. Bárhogy csűrik-csavarják is a dolgokat, és bármerre fordulnak is, a hiba a hátuk mögött van. Az elhajlások mindig kettős természetűek, az ember egyvalamitől el-, másvalamihez, pedig odafordul. Érdekes, hogy szemmel láthatóan több jobbra, a férfi oldalra hajló scoliosis létezik. Az egyik beteg a terápia során még egyszer tudatosan átélte, hogyan kezdődött el a gerincferdülése pubertáskorban, amikor az apjával szemben nem tudott egyenes lenni, és e helyett inkább a testével tért ki előle. Különös drámák játszódtak le akkoriban az asztalnál, ahol a fiúnak az apja jobb oldalán kellett ülnie. Mivel lelkileg nem jutott el az eltávolodáshoz, a gerincoszlopa lépett színre, és elhajolt az apától. A fiú egyébként is megpróbálkozott azzal, hogy gerinc nélkül kígyózzon át az életen. Azok az emberek, akiknek ilyen elhajlásaik vannak, megpróbálnak kitérni és elkerülni az őszinteséget. Gerincoszlopuk görbe utakon jár, és elárulja, hogy átvitt értelemben is hasonló dolgokra hajlanak, ám ezt nem vallják be maguknak. A kommunikáció során a közvetlen, egyenes út helyett arra hajlamosak, hogy másokat az ujjuk köré csavarjanak, és olyan kerülőutakat válasszanak, ahol nem ütköznek akadályba. Eközben ők is tévútra juthatnak, és előfordul, hogy valaki őket csavarja az ujja köré. Ennek a mintának a gyakorlott testű változatát vehetjük szemügyre a varieték úgynevezett kígyóemberében.
Azt kell megtanulni, hogy valóban az előnyben részesített oldalra álljon az ember. Ha ezt a pólust kiéli, akkor tehermentesíti a testét, és a súly ismét egyenletesen oszolhat el. Az egyik oldalban való igazi feloldódás tudatosítja annak fél voltát, és esélyt ad arra, hogy mélységében az ellentét minőségét is felfedezzük. A kígyó módra való átsiklás megoldása az élethez való simulékony alkalmazkodásban rejlik. Nem arról van szó persze, hogy mint a szélkakas, mindenféle fuvallatnak engedjen az ember, hanem arról, hogy együtt rezdüljön az elevenség ritmusával, Hérakleitosz és az ő felismerése értelmében: panta rhei minden mozog.
- Melyik oldalamtól fordultam el, melyik maradt meg tehát a számomra?
- Mi hiányzik az életemben? Mit kerülök el szívesen?
- Milyen akadályok körül hajózom, ha kell, zavaros vizeken is?
- Mi a helyzet az őszinteségemmel? Ilyen szempontból milyen kompromisszumokra és enyhe eltérésekre vagyok kész?
- Hová (és hol) akarok görbe úton felkapaszkodni?
