Székrekedés - lelki háttere
Székrekedés esetén valamitől nem akarunk megválni, inkább megtartjuk ürülék, széklet azaz pénz, takarékosság, irigység. Képtelenek vagyunk lemondani az anyagiakról, félünk, hogy nincstelenné válunk, megtartjuk önmagunknak azt, amit a világnak vissza kell szolgáltatni, és ami saját magunk számára felesleges. Használhatatlan dolgokkal terheljük magunkat, hogy azt valódi rendeltetésüktől megfosszuk.
Lelassulunk, nem fejezzük be az emésztést, nincs székletünk, tökéletességre való törekvés, szó szerint vesszük, a ne tojj be felhívást. Félelem attól, hogy az árnyékvilág tudattalan konfliktusai napvilágra kerülnek, szégyelljük árnyoldalainkat, védekezünk, nehogy mélységeink árnyékot vessenek ránk. Tehetetlenek vagyunk a lelki benyomásokkal szemben, nem tudunk szabadulni tőlük, ellenállás megakadályozzuk, hogy a régi, idejétmúlt a széklet valami újjá élet alakuljon. Kizárjuk magunkat az élet körforgásából, merevség és lassúság, életünk száraz és kemény, félelmünkben még Plútó alvilági mocsarát is kiszárítjuk félelem az ősi, női lényegtől.
Belső hozzáállás:
- A világ nem ér annyit, hogy kincseinket szimbolikus vonatkozásban az árnyékvilág és a holtak birodalmának tartalma értékes, aranyat tojó tyúkocska, pénzeszsák neki adjuk.
- Vagyonunk kedves számunkra, örömünket leljük tulajdonunkban és mohó vággyal megszerzett hatalmunkban székletünk visszatartása jóleső érzéssel tölt el, mivel a végbélben rengeteg érzékeny idegvégződés található.
- A világ igazi női oldala nem érdekel kisgyermekkori hatalmi harcok a bili használatának mellőzésével kapcsolatban.
Amit tenni kell!
Székrekedés esetén jelöljük ki a határokat, de őrizzük meg azt, amire még szükségünk van, kapaszkodjunk megbízható rendszerekbe. Ismerjük el, hogy képtelenek vagyunk elengedni, és ha már biztosan kezeljük határainkat, engedjük magunkhoz közel az ellenpólust, és tanuljunk meg elereszteni, a tudat alatti tartalmakat hozzuk napvilágra pszichoterápia. Ismerjük meg az élet áramlását, és fogadjuk el, hogy minden áramlik. Konfrontálódjunk árnyoldalainkkal, béküljünk meg a sötét, ősi, női lényeggel, tartogassuk belső kincseinket, habár elillanni vágynak, ahelyett hogy másokról, lényegtelen dolgokról pletykálunk, legyünk becsületesek, és váljunk egyre feddhetetlenebbé.
Székrekedés esetén találjuk meg a középutat a minket érő impulzusok területén, némelyeket őrizzünk meg, másokat adjunk tovább. Tanuljuk meg, hogy a belek feladata, az adás és az elfogadás kölcsönhatásban áll, és egymásra vannak utalva. Fogadjuk el a halj meg, és szüless újjá folyamatát, és tudatosítsuk, hogy az életben minden mulandó.
