Ízületi merevség - lelki okai
Ebben az állapotban egy vagy több ízület működési képessége bizonyos időre megszűnik. Az ankilózis általában részleges, de teljes ízületi merevség is előfordulhat - ha úgy döntünk, hogy a teljes inaktivitást választjuk. Ekkor pszichikailag és testileg is ez az első lépés a paralízis, bénulás felé. Tudatára kell, ébredünk annak, mivel jár, ha úgy döntünk, tétlenek maradunk, nem akarunk sem érezni, sem pedig mozogni. Mitől félünk? Az ismeretlentől, ami minket vár, vagy az újtól, ami zavar? Vagy valamitől, amihez egyáltalán nincs kedvünk? Figyeljük meg, mely testrészt érinti az ankilózis, mert ez kiegészítő ínformációt szolgáltat a betegség okának felderítéséhez. Például, ha a kart érinti, akkor talán elutasítjuk az élet által kínált új tapasztalatokat? Olyan érzésünk van, mintha megcsonkítottak volna? Ha a váll érintett, akkor az élet nehéznek tűnik számunkra, valami hatalmas súllyal nehezedik ránk. A magány, vagy az ismeretlennel való szembesülés szükségessége az, ami torlódást okoz a gondolatainkban? Ha az egyik lábunk érintett, akkor melyik, azaz út, amerre nem szeretnénk haladni, és ami miatt lemerevedünk? Ha az egész testünket sújtja a betegség, akkor egy dolog vagy egy konkrét személy indíthatta be ezt a folyamatot. Tudatában vagyunk annak, hogy az érintett testrészben halmozunk fel energiát, és tudat alatt szorongunk. Ideje, hogy végre előre haladjunk! Mostantól tudatában vagyunk a hibáinknak (illetve a felelősségünknek), élettapasztalatainknak. Elfogadjuk, hogy a blokkolt mozgást újraélesztjük, újra mozgásba lendítjük a gondolatainkat, és mindemellett nyitottak maradunk. Kreatívabban állunk a dolgokhoz.
