Bénulás - kialakulásának lelki oka
Bénulás: mélygyökerű félelem, szellemi-lelki mozdulatlanság; nem engedem önmagamat érvényre jutni; érzelmi gátlások, belső feszültség
A bénulás mélyen gyökerező félelemre utal, mely gyakran feloldatlan sokkhatás nyomán keletkezik. Itt a felelősségtől, nemritkán az önmagunk iránti felelősségtől való félelemről lehet szó. E szorongó érzés eleinte szellemi-lelki mozdulatlansághoz vezet, ám ha azon a téren nem oldódik, előbb-utóbb bénulást idéz elő. Elsősorban itt is testünk üzenetére kell figyelnünk. A megbénult testrész világos utalással szolgál a fennálló probléma jellegére. Át kell hát adnunk magunkat a félelemnek, mélyére kell hatolnunk, hogy feloldhassuk, hiszen az élet úgy akarja, hogy szellemileg, lelkileg és testileg egyaránt mozgékonyak legyünk.
A bénulás egyben azt is jelzi, hogy önnön lényemet nem hagyom létezni, nem biztosítok számára elegendő mozgásteret. A betegség igazi okának felismeréséhez tekintetbe kell venni, hol bénultam meg s hogy mit közvetít nekem ez az üzenet a test nyelvén.
Az arctájéki bénulás arra utal, hogy életem valamely részével nem akarok szembenézni. Ha a lábam vált mozgásképtelenné, ez azt jelzi, hogy egy szükségszerű lépést nem tettem meg. Ha testem egyik oldala bénult meg, lényem egyik fele vált mozdulatlanná. (A jobb test fél esetében a külső cselekvés gátolódott, míg a balnál a bensőmről, az érzelmeimről van szó, melyeket blokkoltam.)
Bárhogy legyen is, a bénulásban mindig benne rejlik a felhívás: engedjük szabadon létezni önnön lényünket, minden vonatkozásban. Nem kevés erőre, kitartásra és bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy létünk egészét nyíltan vállaljuk és igent mondjunk rá, bármilyen tökéletlennek vagy gyarlónak tűnjék is a saját szemünkben vagy a másokéban. Bármilyen tulajdonsága legyen is egy embernek, ha az önnön valóságának részét képezi, akkor meg kell élnie, hiszen ha a belső valóság nem tud megnyilvánulni, ez feszültséget teremt, s végső soron kikényszeríti, hogy külső jelekben mutatkozzék meg.
Ha a fa helytelen dolognak tartaná, hogy gyümölcsöket hozzon, így azok kifejlődését megakadályozná, először is összeütközésbe kerülne léte lényegével, s a visszatartott energia előbb-utóbb elsorvasztaná. Ha viszont megtermi gyümölcseit, azok megérnek, majd önmaguktól lehullanak, hiszen az élet természetes menetét semmi se akadályozza. Hasonlóképp a bénulás is valami akadályra hívja fel a figyelmet, s amennyiben azt elhárítom, az élet ismét szabadon kibontakozhat.
