fülproblémák

A lábfejet megfelelő helyzetben tartva kezdjük el a fül reflexpontjainak kezelését, melyek a szem reflexpontjaihoz hasonlóan a lábujjak alapi részen, ám a negyedik és ötödik lábujj közelében, a négyes és ötös zónában találhatók. A szem esetében leírtakhoz hasonlóan kell eljárni a kezelés során, mindkét irányban több alkalommal ismételve a műveletet. Ne felejtsük el, hogy a jobb láb a jobb fület, a bal láb, pedig a bal fület irányítja. Közép- vagy belső fül problémáinak esetén a kettes és a hármas zónákat masszírozza, közvetlenül a szem reflexpontjai alatt.

A feszült nyaki idegek a fülre is a szem esetében leírt rendellenes hatást fejtik ki. A lábujj ízületek lágy masszírozásával enyhíthető a feszültség, így javul a keringés.

Ne feledje, hogy minden megfelelő kezelést igénylő érzékenység vagy fájdalom azt jelzi, hogy valahol feszültség vagy elzáródás van, mely gátolja a zóna szabad vérkeringését.

A látás és a hallás a tájékozódás alapfeltétele, segítségükkel helyezem el magam a világban.

Észrevehetek valamit anélkül, hogy hangja lenne, hiszen látom. És hallhatom közeledni anélkül, hogy látnám. E két érzékszervem képes a környezetemet háromdimenzióssá alakítani. A füleim segítségével hallom meg a harmonikus és a diszharmonikus hangokat egyaránt. Teljes vagy részleges süketség akkor lép fel, ha az általam hallott dolgokat nem vagyok képes feldolgozni, vagy elfogadni. Beindult bennem egy szelektív információkezelés: kiszűröm, amit hallani szeretnék (az én dolgaim), és elzárkózom minden egyébtől, ami nem tetszik nekem. Közvetett módon a fül az univerzumban fejlődő test és lélek egyensúlyának megtartásában játszik nagy szerepet. Így tudok állva maradni, és a számomra kijelölt úton haladni.

A fül- és hallási problémák lelki hátterének elemzéséhez figyeljünk meg először néhány szófordulatot, melyben a fül vagy a hallás előfordul: nyitva van a füle, kegyesen meghallgat valakit, hajlandó meghallgatni, hallgat valakire, engedelmeskedik.  Mindezek a fordulatok egyértelműen rámutatnak arra, hogy a fül kapcsolatban van a befogadás, a passzív lét meghallgatás, és engedelmesség témájával. A hallással összehasonlítva a látás az érzékelés sokkal aktívabb módja. Így aztán könnyebb is aktívan elnézni valami mellett, vagy becsukni a szemünket, mint bezárni a fülünket valami elől. A hallás képessége az engedelmesség, az alázat testi kifejeződése.

A gyermektől, aki nem engedelmeskedik, azt kérdezzük, talán nem hallasz? Aki rosszul hall, nem akar engedelmeskedni. Az ilyen típusú ember egyszerűen nem hallja meg, amit nem akar meghallani. Bizonyos fokú egocentrizmus jele, ha nem hallgatunk meg, nem fogadunk be másokat. Hiányzik az alázat, a készség, hogy másra hallgassunk, engedelmeskedjünk. Ugyanez a helyzet az úgynevezett zajártalomból eredő nagyothallásnál is. A hangerő önmagában nem ártalmas, de ha túlságosan erős bennünk a zajjal kapcsolatos lelki ellenállás, ha nem akarunk befogadni, ez oda vezet, hogy nem is fogunk tudni befogadni. A gyakori középfülgyulladás, fülfájás a gyermekeknél éppen arra a korra esik, melyben az engedelmességet tanulják. A nagyothallás viszont az idős emberek többségét érinti. Az öregkori nagyothallás, éppúgy, mint a látás romlása, a merevség, a mozgékonyság elvesztése, olyan szimptómák, amelyek azt a tendenciát fejezik ki, hogy öregkorunkban egyre hajlíthatatlanabbak, egyre merevebbek vagyunk. Az idős ember általában elveszíti alkalmazkodóképességét, rugalmasságát, egyre kevésbé képes hallgatni másokra. Bár a felvázolt fejlődés tipikus az öregkorra, mégsem szükségszerű. Az öregség kiemeli a még meg nem oldott problémákat, s ugyanolyan mértékben őszintévé tesz, mint a betegség.

A hallás heves romlása egy hirtelen fellépő, többnyire egyoldalú, magas fokú belsőfül-nagyothalláshoz vezethet, mely egészen a süketségig fajulhat. Előfordul, hogy később a másik fül is megsüketül. Ahhoz, hogy a hallás heves romlását értelmezni tudjuk, fontos, hogy pontosan szemügyre vegyük azt az élethelyzetet, amelyben fellép. A hallás heves romlása felhívásként értelmezhető, hallgassunk befelé, hallgassunk a belső hangra. Süketté csak az válik, aki már régóta süket saját belső hangjaira.

Fülproblémák, illetve hallási problémák esetén, a következő kérdéseket tegyük fel magunknak:

• Miért nem vagyok hajlandó meghallgatni másokat?
• Kinek vagy minek nem akarok engedelmeskedni?
• Vajon a két ellenpólus: alázat és egocentrizmus egyensúlyban vannak-e a személyiségemben?

A torokcsakra betegségei szinte mindig a beszédproblémákban jelentkeznek. A köhögés, a torokfájdalom és a rekedtség mindig akadályozza a beszédet, ezért a következőkben felsorolt betegségek arra irányítanak, hogy maradjunk egy kicsit csendben. Nyugati kultúránkban sok energiát veszítünk a meggondolatlan beszéddel. Szinte mindig beszélünk, s ez elvonja a torokcsakra energiáit egészen addig, amíg a tipikus megfázásos betegségek véget nem vetnek ennek. A nyugati társadalom verbális kultúra, tehát energiáit a torokcsakrára építi.

A torokcsakra problémái gyakran abból származnak, hogy olyan érzelmi impulzusokat nyomunk el magunkban, amelyek kiabálásra, zokogásra, sírásra vagy dühöngésre indítanának. Az elnyomott érzések elzárják a torokcsakra energiaáramlását.

A torokcsakra fiziológiája

A torokcsakrához tartozó pajzsmirigy thyroxint, és egyéb olyan hormonokat termel, amelyek serkentik a sejtek aktivitását. A pajzsmirigy hibás működése akkor tűnik fel, amikor aktívnak kellene lennie: a pubertáskorban és a változó korban. A pajzsmirigyet nagyon nehéz orvosilag (allopátiásan) kezelni. A torokcsakra-gyakorlatok segítenek harmóniában tartani vagy harmonizálni a pajzsmirigyet.

A pajzsmirigy hormonjai, a thyroxin és a trijodthyronin szabályozzák a szervezet energia- és hőháztartását. Ehhez jódra van szükségük, amit általában a táplálékból nyernek.

A torokcsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák

Asztma: Az asztmás betegek gyakran gondolják, hogy nincs elég terük az önkifejezésre, vagy nem értik meg őket. Az asztmarohamokkal felhívják magukra a figyelmet, és így próbálnak meg kommunikálni környezetükkel. Az asztma végül is azzal a szabadsággal függ össze, amelyre az önkifejezéshez van szükségünk – ez, pedig a torokcsakra klasszikus témája

Bronchitis: Dohányosoknál gyakori. Sokan azért dohányoznak, hogy elnyomják a beszédet. Egy másik lehetséges lelki ok, hogy az illető ki akarja mondani a véleményét, de nem meri, így köhögésbe menekül. A torokcsakra gyakorlatokkal meg lehet előzni a bronchitist.

Fülproblémák: A fül a hallás és az egyensúly szerve. Aki például stressz miatt billen ki egyensúlyából, az gyakran szenved hallásproblémáktól. A fülproblémák szinte mindig arra utalnak, hogy nem hallgatunk sem belső hangunkra, sem mások véleményére. Ezzel ismét a hallásnál és hallgatásnál vagyunk, a torokcsakra egyik fontos témájánál.

A fülcsengés (tinnitus) és a fülzúgás azt jelzi, hogy az érintett nem akarja meghallani belső hangját. Ez tipikus torokcsakra probléma. Minden fülproblémánál segítenek az ide vonatkozó, rendszeresen végzett meditációs és légzőgyakorlatok.

Köhögés: Hasonló összefüggések illenek rá, mint a megfázásos tünetekre, amelyek közé a köhögés is tartozik. A köhögés gyakran azt jelenti, hogy el akarjuk mondani a véleményünket. Az akut köhögésnél csak a csakrához tartozó meditációs és tudati gyakorlatokat kell végeznünk.

Légzési nehézségek: A lélegzet életerő, amit az indiaiak pránának neveznek. A légzés köt össze bennünket a világgal, az életenergiával és Istennel. A héber felfogás szerint Isten életet lehelt az anyagba, így vált az emberré. Ha megtörjük azt a kapcsolatot, amely összeköt azzal, ami nagyobb tőlünk, akkor légzési problémáink lesznek.

Mandulagyulladás: E betegség tanulási feladata, hogy egyértelműen jelezzük, mit fogadunk el, és mit nem. A gyulladás mindig azt jelenti, hogy problémák vannak az agresszióval, ezért ilyenkor a köldökcsakrával is kell foglalkozni.

Megfázás: A köhögéssel és náthával együtt járó megfázás arra utal, hogy az illető kiürült, túl sokat adott magából. A megfázás nyugalomra kényszerít, ezért használjuk ki ezt a betegséget arra, hogy kipihenjük magunkat és semmit, sem csinálunk. Csak a csakrához tartozó meditációs és tudati gyakorlatokat végezzük ez idő alatt.

Nyakfájdalmak: Sokszor a ki nem mondott gondolatok, érzések, vagy azok a félelmek okozzák, amelyek nyomasztják az érintettet. Mivel csak ritkán mondhatunk ki mindent, kultúránkban sokan szenvednek nyakfájástól. Itt különösen nagy segítséget jelentenek azok a csakrához tartozó gyakorlatok, amelyek ellazítják a nyakat.

Nyelvproblémák: Azok, akik gyakran harapnak a nyelvükbe, vagy más módon sértik meg, sokszor túl szégyenlősek, vagy gyávák bizonyos dolgokról beszélni. A torokcsakra tanulási feladata, az őszinte és nyílt kommunikáció, nekik még nehezen megy.

Pajzsmirigy problémák: Az alulműködés a változásokkal szembeni lustaságunkat, ellenállásunkat jelzi. A túlműködés viszont azt mutatja, hogy egyszerre akarunk túl sok mindent tenni, és nem tudjuk kiválasztani a valóban megfelelő kifejezési módot. Fel kell tehát állítanunk a határainkat. Egyik esetben sem használjuk megfelelően a torokcsakra energiáit. Az ide tartozó gyakorlatok különösen a pajzsmirigyproblémáknál segítenek.

Rekedtség: A beteg elveszti a hangját, mivel valamit nem tud kifejezni. Ilyenkor a belső hangjára kell hallgatnia. A rekedtség arra utal, hogy a torokcsakrán keresztül túl sok energiát adtunk le, és keveset hallgattunk.

Sclerosis multiplex (SM): Christine Page, angol orvosnő szerint a torokcsakra zavaraira vezethető vissza. Nézete szerint ezek a betegek túl analitikusan reagálnak. Állandóan visszafojtják érzelmeik kifejezését, és különösen a frusztrációkat és a negatív érzéseket nem tudják szóban kifejezni.

Szájbetegségek: A gyulladás például a kifejezés gátoltságára utal. Az egyéb szájproblémák szintén az érintettben rekedt agresszióra utalnak, amely mérgező is lehet.

Szájszag: A gyomorból ered, és rossz emésztésre utal. Feladatát tekintve távolságot teremt. A torokcsakra – gyakran a szexcsakrával együtt – azt mondja: „Ne gyere közel!" Meg kell vizsgálnunk, hogy szükségünk van-e erre a távolságra, vagy sem. Azt is kérdezzük meg magunktól, hogy kit akarunk távol tartani.

Torokfájás: Az elnyomott félelmekkel és dühvel függ össze. Az ilyen félelmek a nyak és a tarkó egész területén megnyilvánulnak. A torokfájás minden típusánál foglalkozni kell a torokcsakrán kívül a köldökcsakrával is.

Tüdőproblémák: A szabadság és a kommunikáció témáira utalnak. Ha az érintett úgy érzi be van korlátozva, és nincs elég szabadsága, akkor ez hosszú távon károsítja a torokcsakrát, ami később azt eredményezi, hogy a tüdők nem kapnak elég életenergiát. Itt is felléphet azonban a torokcsatira alapproblémája, vagyis az, hogy az illető túl sokat akar beszélni, de nem képes meghallgatni másokat.

A torokcsakra zavarára visszavezethető lelki problémák

A torokcsakra betegségei lelkileg az önkifejezéssel, ezen belül is a gondolatok kifejezésével függnek össze. A torokcsakra birodalmába tartoznak azok az új elgondolások, amelyek – Heinrich von Kleist szerint –beszéd közben születnek: A régit elengedjük, és helyet adunk az újnak.

A torokcsakra zavarával küszködőknek pontosan ez megy nehezen. Nem akarják elengedni a régit, s így nem tudnak helyet adni az újnak, a növekedésnek. Így jellegzetes zavarok jönnek létre: az illető gyakran kér elnézést, mogorva és rosszkedvű. Az ilyen ember zavaros és kusza. A torokcsakra tipikus zavara a racionalizálás, amikor az ember önmagát és másokat, a tetteket és az érzéseket intellektuálisan akarja megmagyarázni. Ezzel elveszti rugalmasságát és megmerevedik.