gombák

A hüvely gyulladása a női szervezet leggyakoribb betegsége. Egy életen át minden nőnek több alkalommal kell számolnia a hüvely gyulladásával. A hüvely nem passzív szerv, érzékeny mikrobiológiai egyensúly gondoskodik az antimikróbás védelméről.

A hüvelygyulladás a vagina kellemetlen szaggal járó fertőzése (hasonló a candidához vagy a gombákhoz). A legtöbb esetben arra utal, hogy frusztrációt érzek a szexuális partneremmel kapcsolatosan, vagy bűntudatom var. Ha arra használom a szexet, hogy hatalmat gyakoroljak a társam fölött, vagy irányításom alatt tartsam őt, akkor lehetséges, hogy gyakrabban van hüvelygyulladásom. Egy ilyen betegség ideális kifogás arra, hogy ne kelljen szeretkeznem, és így a partneremet azzal büntethetem, hogy „megvonom" tőle a testemet. Egy szexuális kapcsolat intimitása az emlékezethez vagy a félelemhez kötődő érzéseket hozhat felszínre: félhetek attól, hogy nem értenek meg, vagy hogy újra megsérülök. Sőt, a kellemetlen szagok kiválasztásával elengedem azokat a felhalmozott negatív érzéseimet, fájdalmaimat, szorongásaimat, amelyek a vagina szöveteibe is mélyen beleivódtak. A vagina az a hely, ahonnan minden szexualitással kapcsolatos érzésem származik: ha ezek pozitívak, akkor örömöt lelek a szexualitásban. Ezzel ellentétben, fertőzés lép fel, ha bűntudatom, félelmeim, konfliktusaim vannak, szégyenérzetet érzek, vagy ha össze vagyok zavarodva, kellemetlen élmények emlékei jönnek felszínre, vagy ha meg akarom büntetni magamat. Nyitott maradok egy harmonikus szexuális kapcsolat, egészséges nemiség megélésére. Ez az élet és a boldogság része, amelyhez jogom van.

Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese. Ennek a szervrendszernek a működése az immunitásban nyilvánul meg.

A szervezetnek azt a tulajdonságát, hogy képes ellenállni a fertőzéseknek és egyes öröklődő betegségeknek, immunitásnak nevezzük. Immunrendszerünk véd a fertőzésekkel szemben, megóv attól, hogy a vírusok, baktériumok, gombák, élősködők elárasszanak bennünket. A rendszer teljes és hiánytalan működése nélkül halál fenyeget. Az immunrendszer közvetlen kapcsolatban áll az érzelmi állapotaimmal, például az életem egy mély fájdalma drámai mértékben lecsökkentheti erejét. Az immunrendszer az érzéseimre és az összes gondolatomra reagál, legyenek azok akár negatívak, akár pozitívak. Így minden düh, keserűség, gyűlölet és ellenérzés hajlamos lesz az immunrendszerem legyengítésére. Ugyanígy minden szeretettel, harmóniával, szépséggel és belső békével kapcsolatos gondolat az immunrendszeremet erősíti. A csecsemőmirigy (a csontvelőben képződő limfociták -nyiroksejtek - egy része itt szaporodik, és itt érik T-limfocitává, amely a védekezésért felelős) a szívcsakrához (energiaközpont) tartozik. Tehát amikor az immunrendszerem sérül, akkor az azt jelzi, hogy a szeretetigényem is igen nagy. Az agyam is nagyon szorosan kapcsolódik az immunrendszeremhez, és bizonyos agyi állapotok nagy hatással lehetnek az immunrendszerem működésére.

A körömgomba az egyik leggyakoribb bőrgyógyászati betegség, túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy megmutassuk karmainkat, és megvédjük az életünket gyenge védelmi állapot. Saját fegyvereinket karmok idegen megszálló csapatok sajátítják ki, megakadályozzák, hogy bevetésre kerüljenek. A gombáknak elsősorban élettelen dolgok esnek áldozatul a gombák saprophyták szerves anyagok maradványaival, táplálkoznak.

Amit tenni kell!

Kössünk kompromisszumokat, csökkentsük a szellemi lelki védekezést, így a testet tehermentesítjük, és az képes lesz növelni védelmi erejét. Pezsdítsük fel idegen impulzusokkal a kapcsolatainkat, engedjük közel magunkhoz az idegeneket, kapjanak teret, ahelyett hogy a számunkra idegen dolgok elhatalmasodnának rajtunk, integráljuk életünkbe. Nyissuk meg használaton kívüli, élettelen, elhalt területeinket az idegen életimpulzusok előtt.

Vegyünk magunkhoz élő táplálékot, amelyen nem kell osztozkodni a gombákkal, tudatosan állítsuk magunkat naponta választás elé, hogy a gombát tápláljuk élettelen táplálékkal, vagy magunkat élő eledellel. Az idegen impulzusokat és életformákat engedjünk közel határainkhoz, ismerjük meg és fogadjuk el azokat, majd vonjuk be saját életünkbe. Hosszú távon népesítsük be tudatterületeinket, a halott területeket, pedig élesszük újjá.

A növényvilág gombái főleg az elhalt szerves anyagokon élnek, de az élő növények elhalófélben levő részein is megtelepszenek. Kifejezett élősködők, amelyek idegenek életéből húznak hasznot, és semmit sem adnak érte cserébe. Ennek a rossz hírnévnek köszönhetően a gomba a különböző spirituális csoportokban a tiltott ennivalók listájára került. Igaz, az állatokon és az embereken élősködő gombák élő struktúrákban telepszenek le, de ezek már meggyengültek, és a degeneráció útján vannak az elhalás irányába. A gombák gyakorlatilag mindenütt megjelenhetnek, ahol a szövetek feladják az életért való harcot, és ezzel egyúttal a halál előhírnökei. Az összes minket sújtó mikroorganizmusnak megfelelő körülményekre van szüksége a támadáshoz. Ezek akkor állnak elő, amikor a szervezetnek lecsökken a védekező ereje. Csak akkor válik egy struktúra megrohamozhatóvá a mikroorganizmusok számára, amikor a szervezet kivonja az energiáját egy struktúrából, mégpedig azzal, hogy törli a tudatban az általa képviselt tematikát. Mialatt a legkisebbek, a vírusok akutan támadnak, a baktériumok az akut és a lappangó eljárásmódokra álltak be, ám ismerik a békés szimbiotikus egymás mellett élés fogalmát is. Ez utóbbira szolgáltatnak példát a bélbaktériumok. A gombák a test védekezésének teljes összeomlásakor a lassú térhódítás taktikáját követve kívülről támadnak, és lépésről lépésre hódítják meg területeiket anélkül, hogy a gazdájukat közben komolyan veszélyeztetnék. Nem hoznak halált, ám (a megtámadott terület számára) jelzik a közeledtét.

A lábgomba egy önmagában véve ártalmatlan élősködő. Nem okoz fájdalmat, és alig akadályozza az embert valamiben. Mégis sokakat keserít el. Éppen a körmeinken telepszenek meg az idegen lények, fitogtatva, milyen kevéssé tisztelik fegyvereinket. A makrokozmosszal összehasonlítva a helyzetet, érthetővé válik a dilemma. Olyan ez, mintha egy számunkra ártalmatlan fegyverekkel érkező rablóbanda támadna meg egy országot, és ott éppen a kaszárnyákban terpeszkedne el. Élősködve és kifelé egy rendkívül kellemetlen megjelenési képet mutatva hatalmába keríti a fegyverrendszert, és lassan, ám folyamatosan nyomul lefelé.

Az a tény, hogy a gombák kizárólag csak azokra a területekre merészkednek, amelyek a végüket járják, jellemző fényt vet az érintett körmök helyzetére: a halál közelségében vannak, és a legnagyobb mértékben avitálisnak (életteleneknek) kell lenniük, hogy az élősködőknek táptalajt nyújtsanak.

Ha egyszer a gombák gyökeret vertek, akkor rendkívül makacs módon tartják az állásaikat, és bevethetjük ellenük akár a legnehezebb lövegeinket is, mint amilyenek p1. a vegyi antimikotikumok, akkor sem hajlandók elvonulni. A taktikai visszavonulást könnyebb elérni. Amint azonban alábbhagy a saját offenzíva, újra jelentkeznek a rendbontók, újból megzavarják az ember lelki békéjét. A gomba az ember körmeiből táplálkozik, darabonként széteszi. Főleg ez a lappangó agresszív támadási mód az, amelynek tehetetlenül ki van szolgáltatva az ember, és ami a leginkább kihúz bennünket a sodrunkból. Emellett természetesen az is szerepet játszik a dologban, hogy az ily módon kirágott körmök nem szépek. Hamar oda a csillogás és a simaság. Egy szépnek nem mondható patthelyzet jön létre a körmök és az élősködők között. Amit ez utóbbiak darabonként elzabálnak, az előzők darabonként helyettesítik. Ezzel a csatatérként használt köröm vastagabbá és egyenetlenebbé válik, és egy számtalanszor megsérült, de újra és újra kijavított, csorbával tele kardpengéhez hasonlít. Amikor a gombák eltúlozzák a dolgot, és a köröm leesik, vagy kétségbeesett tulajdonosa kitépi, azzal sincs vége a történetnek. Egészen addig, amíg az alaphelyzet fennáll, újra és újra jelentkezik a burjánzó csúnya kihívás.

Végül a tisztaság hiánya is szerepet játszik a dologban. Számos vallásban szimbolikusan megmossák az ember lábát, hogy tisztán álljanak ott, amikor felveszik a kapcsolatot saját eredetük és múltjuk alapjával. A lábgombák demonstrálják, hogy az embernek az anyafölddel és egyáltalán a világgal való kapcsolata nem tiszta. A klasszikus lótusz meditációs ülésben a talp felfelé néz, szimbolizálva ezzel, hogy tökéletes mértékben a szellemi világ felé orientálódik ilyenkor az ember. Ilyen helyzetben, pedig a lábgombák vagy a talpon megjelenő szemölcsök éppolyan kellemetlenek, mint becsületesek.

A feladat így hangzik: megszüntetni a fegyverzetet és csökkenteni az ellenállást. Ennek azonban a tudatban kell megtörténnie. Ha a szellemi-lelki oldal tehermentesíti, akkor a test ismét előállíthatja a maga sérült fegyvereit, és visszahódíthatja az elvesztett területet. Az ember védelmi harcra való képessége körül kialakult krónikus és a feledésbe merült konfliktus akar visszatérni a tudatba és ott megoldódni. Mint minden olyan fertőzésnél, amely idegen csapatok támadásával jár, a szellemi-lelki védekezés túl erős, és ez által a testi legyengül. Mint minden kórokozó, a gombák is arra szólítanak fel, hogy védjük magunkat. A lábgombák főleg arra buzdítanak, hogy törődjünk a fegyvereinkkel és a szerszámainkkal, hagyjuk, hogy a támadás után ismét megnőjenek. Ezt a megvastagodott durva körmökben teszik képszerűen nyilvánvalóvá. Különösen a saját határaink védelmével kell törődnünk. Aki bosszankodik az élősködők és a potyázók miatt, annak problémája van ezzel a témával, és saját hasonló vonásait elfojtja. Ezeket kell újra felfedezni és tudatosítani magunkban. A tanulnivaló az, hogy nyomuljunk előre az életben, és amikor szükséges, kapaszkodjunk meg a karmainkkal, és maradjunk elevenek a határokig.

1. Milyen be nem vallott, a tudattalanban parázsló önvédelmi konfliktusom van?
2. Hol mulasztom el, hogy megmutassam a lelki karmaimat és megkapaszkodjam velük? Mely testi határvidékeimet hagyom parlagon heverni és leromlani?
3. Amikor szégyellem magam a testi, gombától roncsolt körmeim miatt, mennyiben szégyellem magam a lelki körmeim miatt?
4. Hogy lehet az, hogy a végét járja a körmeim vitalitása?
5. Ki élősködik az életemben és az életemen? Hol élősködöm én magam?