idegnyugtató

Fodormenta (köményes menta, kerti menta. Mentha crispa L. )

Az ajakosvirágúak (Libiatae) családjába tartozó, kétféle fajtaváltozatban termesztett, évelő növény. Az egyik a vízi-mentának - kisebb értékű - fodros levelű változata (Mentha aquatica var. crispa), a másik, pedig a zöldmentának ráncos levelű - értékesebb - változata (Mentha spicata var. crispata).

A borsmentához hasonlóan szintén gyökérsarjakról szaporíthatók. A vízimenta-változat növényének szára 30-60 cm hosszú, négyoldalú, egyenes vagy felemelkedő, a csúcsa felé hajladozó, elágazó, szürkén szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, rövidnyelűek. Lemezük 3-7 cm hosszú, széles tojásdad vagy kerekded, hullámos vagy durván ráncos, hegyes, fűrészes élű, kerek vállú, szőrökből szürkés zöld színű. Virágzata álörvökből összetett, szaggatott füzér. A virágok kicsinyek, pártájuk lila színű, júliustól nyílnak.

A zöldmenta-változat növényének szára 30-50 cm hosszú, egyenes, felálló, elágazó, négyoldalú, lila színű, kopasz. A levelek keresztben átellenesen állnak, nyeletlenek. Lemezük tojás alakú vagy lándzsás, sötétzöld színű, csak gyéren szőrös, durván fogazott szélű, ráncos. A virágok a szár végén, álörvökben összetett füzérekben állnak.

Mindkét fajta növénynek a szárakról lefosztott levelei (Menthae crispae folium), valamint a virágzásuk kezdetén learatott föld feletti részeik (Menthae crispae herba) adják a drogot. Mind a levelek, mind, pedig a hajtások kb. 5 : 1 arányban száradnak meg. A drogok kellemes, konyhaköményre emlékeztető ízűek és illatúak.

A zöld fodormenta levéldrogja 1 - 3% (50-70% karvontartalmú) illóolajat, glikozidákat, cseranyagot stb. tartalmaz. A szürke fodormenta drogja hatóanyagokban ennél szegényebb.

Teáik szélhajtó, étvágyjavító, idegnyugtató, görcsoldó, epeserkentő és üdítő hatásúak. A fodormenta drogokat a likőripar is gyakran alkalmazza. A száras drogokból vízgőzlepárlással előállított illóolajat gyógyszerek, száj- és fogápoló szerek, cukorkák, rágógumik stb. ízesítésére használják.

Kakukkfű (Thymus vulgaris) Tömjénfű, balzsamfű, démutka, mézfű, vadcsombor.

20 cm magas fű, sok egyenes, négyszögletes ágacskával; keskenyen hegyezett, alul molyhos, végén visszakunkorodó levelekkel. A lila vagy bíborvörös virágzata a leveleknek hónaljában ül.

A drog neve thymi herba. Felhasználjuk olaj át és a Thymolt.

Hatóanyaga: thymol, carvacrol, oleum thymi aether, bomeol, sók stb.

Egyike a legmegbízhatóbb gyógyszereknek a szamárköhögés gyógyítására. Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál, gyomor elnyálkásodásnál kitűnő házi-szer a fűből készült tea. (15 gr 250 gr vízzel leforrázva, a szüredék cukorral ízesítve, óránként 1 evőkanállal.)

Gyomorerősítő, használatos azon kívül a gyomortól származó fejfájásnál, gyomorsüllyedésből eredő kényelmetlenségeknél is. A légzőszervek és hörgők gennyes, katarrusos megbetegedéseinél, sőt tuberkulózisnál is kitűnő nyálkaoldó, használják továbbá kakukkfű kivonat alakjában tüdőgyulladás és difteritisznél a nyálka leválasztására. A fogászatban idegnyugtató.

Thymol hatóanyaga folytán, mint bedörzsölő, belégző, égett sebfájdalmat enyhítő, nyugtatószer van használatban.

Olaja cukorra cseppentve szintén nyálkaoldó, a fentebb említett esetekben, azon kívül bedörzsölő szer.

Scforulitkus gyermekeknél idegerősítő fürdőt készítenek főzetéből.

Olajával eceteket és füstölő esszenciákat illatosítanak. Ugyancsak olajából készül az antiszeptikus (fertőzés ellenes) thymol.

Kakukkfű szörp. 25 gr kakukkfüvet 50 gr vízzel leforrázunk és 20 percnyi állás után, leszűrjük. A szüredékhez 100 gr cukrot adunk és szirupsűrűségre befőzzük.

Szamárköhögés ellen. Veszünk 20 gr kakukkfüvet, 50 gr fehér fagyöngy szárát és levelét. Az egészet 150 gr vízben 10 percen át főzzük. A szüredékhez 50 gr mézet adunk és a betegnek 2 óránként 1 evőkanálnyit adagolunk.

A légúti hurutok hatékony köhögéscsillapító orvossága a kakukkfű: a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris L.) és a mezei kakukkfű (Thymus serpyllum L.). A latin thymus szó valószínűleg az óegyiptomi tham vagy thm szóból ered, mely balzsamozó növényt jelent. Az egyiptomiak ugyanis erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az elköltözöttek testének konzerválására, balzsamozására használták a kakukkfüvet. Ebből a tham szóból származik a görög thymon és a latin thymus szó. Kevésbé valószínű névszármaztatás szerint növénytani nevét, a bátorságot jelentő görög „thymos" szóból nyerte. A görögöknél ugyanis a kakukkfű a vitézség jelképe volt, háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. A méhek kedvelt növénye. Az ókorban a híres görögországi méz főleg Hümettosz hegyéről származott, a kakukkfű gazdag, nagy termőhelyéről.

Nagy Károly (742-814) kapituláréiban elrendelte, hogy a kolostorok és kastélyok kertjeiben ültessenek jó illatú füveket – köztük kakukkfüvet. A kolostorokból került át a növény a parasztkertekbe. Illóolajának timol hatóanyagát Neumann Caspar fedezte fel 1719-ben. A kakukkfű évszázadokon keresztül a szegények antibiotikuma volt, más illatos növényekkel együtt fertőtlenítő, fertőzés elleni gyógyszer. Járványok idején a lehető legtöbbet fogyasztották belőle, testbedörzsölésre és a „miazmák" elűzésére, füstölésre használták.

Illata miatt a magyar nép „balzsamfűnek", „tömjénfűnek" is nevezi. A magyar népi orvoslás főként köhögés ellen alkalmazza.

A vadkakukkfű kevesebb, 0,2-0,6%, a kerti kakukkfű több, kb. 1% illóolajat tartalmaz. Ennek fő hatóanyaga a mintegy 40%-nyi timol, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyag. (A hindu népi orvoslás féregűző szere a kakukkfű.) Az illóolajon kívül, keserűanyag és 4-7%-nyi cserzőanyag is van benne. A fertőtlenítő hatáson kívül a hörgők váladékát is oldja, és elősegíti kiürülését.

Mindezen hatásainak és a görcsös köhögést oldó hatásának köszönhetően asztma, asztmaszerű hörghurut, dohányosok idült hörghurutja, szamárköhögés, időskori tüdőtágulás, hörgőtágulás és minden görcsös köhögéssel járó légzőszervi baj gyógyszere a kakukkfű, annál is inkább, mert a megivott tea hatóanyagának legnagyobb része a tüdő léghólyagocskáiban választódik ki, tehát a betegség helyén, fészkében hat koncentráltan.

Az ajakosvirágúak családjába tartozó királyfű (bazsalikom, Ocimum basilicum), Ázsia, Amerika és Afrika melegebb vidékein honos, sokfelé, nálunk is nem csupán kertekben, hanem nagyobb területeken is termesztett, kellemes jellemző illatú, egyéves fűszernövény.

Szára fél méternél is magasabb, négyoldalú, bokrosan elágazó. Levelei nyelesek, lemezük 4-5 cm hosszú, széles vagy keskenyebb tojásdad, hegyes, húsos, gyéren fogazott szélű, kanalasan behajtott. Virágai laza álfüzérben állnak, pártájuk fehér, júniustól nyílnak.

A királyfű virágos, leveles hajtásai adják a drogot, fűszer céljára a szárakról a virágot és a levelet lemorzsolják.

A drog (Basilici herba) 0,02-0,5% illóolajat, 5% cseranyagot, egy glikozidot, szaponint és keserűanyagot tartalmaz.

Teája köhögés csillapító, idegnyugtató, étvágyjavító, szélhajtó, tejszaporító, vizelethajtó hatású. Külsőleg toroköblítőnek és kelések érlelésére is használják.

A királyfű (bazsalikom) háztartásokban is ismert fűszer, amelyet pástétomok, mártások és saláták ízesítésére használnak. A külföldi konzerv-és likőripar egyre nagyobb mennyiségben vásárolja a magyar bazsalikomfűszert. Illóolaját az élelmiszeriparon kívül az illatszeripar is felhasználja.

A komló az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó, vízpartokon, árokpartokon, nyirkosabb cserjésekben élő, jobbra csavarodó, hosszú, lágyszárú, horgas szőrökkel fákra, cserjékre felkapaszkodó, kétlaki növény. Levelei átellenesek, hosszúnyelűek, széles, tojásdad kerületűek, 3-5 karéjúak, érdes tapintatúak. Porzós virágai kicsinyek, fehéres zöld színűek. Termős virágzata sűrű virágú álfüzér. Minden virág egy pálhalevél hónaljában ül. Éréskor a pálhák kb. 2 cm hosszúra, megnőnek, és „komlótoboz"-nak nevezett álfüzért alkotnak. A termés kb. 2 mm hosszú, tojás alakú makkocska, amelyet fénylő sárga mirigyek (lupulin) borítanak; júniusban—júliusban virágzik; termése szeptembertől érik. Teljesen még nem érett, zöld színű termésfüzéreit kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru.

A komló tobozszerű termése (latin nevén strobuli lupuli) a felhasználandó drog. A tobozpikkelyek tövében a belső felszínen balzsamos anyaggal telt körte alakú, sajtra vagy bagariabőrre emlékeztető, sajátságos szagú mirigyek vannak, melyek keserű ízűek. Állás közben a mirigyekben levő illóolaj, a komlóolaj (valerol) valeriánsavvá oxidálódik, ez árasztja a különös szagot. A keserű íz a mirigyek (lupulin) keserű anyagából (komlókeserű, lupulinsav) származik.

A drog lupuli strobulus) illóolajat, keserűanyagot, gyantát, aszparagint, cseranyagot, enzimet tartalmaz. Teája idegnyugtató, enyhe altató hatású.

A komlóra vonatkozó első feljegyzést Mesue VII. századi arab orvosnál találjuk. Vértisztítóként ajánlotta a komlószirupot. Régi népi gyógyszer a komlótobozból készült altató ital. Középkori német szokás szerint a szállóvendég párnája alá komlóval töltött apró vánkosokat tettek, hogy jól aludjék. Megfigyelték, hogyha egy helyiségben nagy mennyiségű komlót halmoznak fel, az ott tartózkodók fejnyomást, bódulatot éreznek – ez a növény illatos olajának belégzésével magyarázható. A komlót gyűjtő asszonyokon álmosságot és bőrviszketést tapasztaltak. Régóta használnak komlót a sörgyártásban, ez adja az ital aromás-kesernyés ízét, s illóolaja a romlástól óvja, konzerválja is a sört, de erjedését is elősegíti. Egyesek enyhe altató hatását is a komlónak tulajdonítják. Jobb felhasználása a komlónak a komlós kovásszal készült kenyér. Számban van még nagyanyám kenyerének pompás íze! Érdemes lenne felújítani ezt a régi kenyérsütési módszert.

A komlótermések 2-6% keserűanyagot, 0,5% illóolajat és egy gyantaszerű anyagot tartalmaznak. Ebben humulon, lupulon és más florogucin származékok találhatók. Habár régóta alkalmazott növényi gyógyszer a komló, hogy miként hat, még ma sem tisztázott teljesen. Egyes vizsgálatok szerint az illóolajból nyert lupulin a nyugtató, más kutatók viszont azt állapították meg, hogy a keserű komlósavak a nyugtató hatás hordozói.

Számunkra az a tapasztalati tény a fontos, hogy a komló bizonyítottan enyhe nyugtató. Kevésbé hat, mint a macskagyökér, inkább teakeverékekben alkalmazzuk, mint önmagában. Elősegíti az elalvást. Sajátos hatása, hogy csökkenti a szexuális izgatottságot.

Három alkalmazási területe: álmatlanság; szexuális neurózisok, korai magömlés (ejaculatio praecox), általában magömlés (pollúció); ideges hasmenés, bélneurózis, -görcs, ideges gyomorbaj ellen. Fokozza az étvágyat.

Komlószedőkön tapasztalták először, hogy a komló hat a nemi működésre. Ősszel néhány hétig tart a komló aratása, ilyenkor az ott dolgozó fiatal lányoknál elmaradt a menstruáció. Kimutatták, hogy a komló egészen friss állapotban női nemi hormonhoz hasonló anyagot tartalmaz. Egyrészt ezért csökkenti a férfiak szexuális ingerlékenységét, másrészt, mert a férfi hormonok, az androgének hatását felfüggesztő anti-androgén hormont is tartalmaz. Fiataloknak az onánia megszüntetésére irányuló kúra kiegészítésére ajánlható a komlótea. Nemcsak az akaratlan magömlést, a pollúciót, hanem a kóros hímtag merevedést, erekciót is gyógyítja. Nem csupán az idegrendszert nyugtatja, hanem a testi nyugtalanságot (pl. „nyugtalan láb", ingerlékeny bél tünet) is megszünteti. A pulzusszaporulatot, a fokozott szívműködést normalizálja. Gyógynövénykönyvek vízhajtó hatását is említik, de ez csupán másodrendű, s ilyen célra csak teakeverékben kiegészítőként alkalmazzák.

Minél frissebb a komlótoboz, annál megbízhatóbb a hatás. Avégett, hogy a komló hatóanyagai teljesen felszabaduljanak, és oldatba menjenek át, helyes, ha a tobozt mozsárban szétdörzsöljük, és így forrázunk le belőle egy kávéskanálnyit egy csésze vízzel. Naponta egy-két csészényi édesítetlen komlótea fogyasztása javasolt, este lefekvéskor.