idegnyugtató

Angyelika, orvosi (Angelica archangelica. Angyalfű

Hosszú, ujjnyi vastag gyökere húsos, gyűrűzött, melyből csupasz szár nő ki. Levelei nagyok, sötétzöld színűek. A virágzat félgömbalakú és zöld színű. Az egész növény kellemes illatú.

Nálunk főleg termesztik. A havasi patakok mentén, szakadékos helyeken, vadon terem.

Hatóanyaga: 1% illóolaj, almasav, valeriánsav, 0,5% angelikasav, keserűanyag, sók stb.

Gyökere (angelicae radix) gyűjtendő.

Az emésztőszervek megbetegedési eseteiben gyomorerősítő, szélhajtó. (Gyomorégés, emésztési zavar, étvágytalanság, gyomorhurut, haspuffadás, szélrekedés aranyeres bántalomtól kísérve.)

Köptető tüdő- és bronchialis bajoknál. Erősítő ideggyöngeség, epilepszia, hiszteria, álmatlanság és babkávétól származó szívdobogás esetében. Kísérletek folynak a rák gyógyításánál.

Belsőleg izzasztó és tisztulást előidéző hatással van a kiválasztó szervekre. Sápadtságnál, vérszegénységnél, általános gyengeségnél, ideges fejfájásnál, elgyengüléssel járó idegbetegségnél, idült légcsőhurutnál, mell elnyálkásodásnál egyike a legkitűnőbb házi-szereknek (10 gr 1/41 vízre).

Alkoholos vagy vizes kivonata, a nemi éréskor (pubertas) fellépő görcsszerű epileptikus rohamok ellen jó szolgálatot tesz. Külsőleg nedvező ótvar, alszárfekély, reuma és köszvény eseteiben eredménnyel használható. Alkoholos kivonata kevés kámfor hozzáadásával elsőrendű bedörzsölőszer (reumatikus fájdalmak), de mint erősítőszer is bevált. A gyökeréből készült főzetet, mint idegnyugtató fürdőt ajánlják, különben is aromás gyökere a növényfürdők kedvelt alkotórésze. Olaját, mely az illatszer- és likőrgyártás értékes anyaga, az oleum angelicát is vehetjük a fürdőkhöz.

A borsos varjúháj (Sedum acre) a varjúhájfélék családjába tartozó, száraz réteken, köves talajokon, napos sziklákon, homokon termő, sárga virágú, minden részében csípős ízű, pozsgás évelő növény. Megszárítva elveszti csípősségét. Sokáig frissen megmaradó koszorúkat is szoktak belőle kötni.

A borsos varjúháj tartalmaz: egy csípős anyagot, szemadin alkaloidát, 12% rutin flavonglikozidát, 12% cseranyagot, nyálkát, gumit, szerves savakat.

A növény virágos hajtásaiból idegnyugtató, enyhe altató hatású, epilepszia elleni, magas vérnyomást csökkentő, vérző aranyér elleni és hashajtó hatású forrázatokat készítenek. A friss növény kisajtolt nedvét reumás bántalmak ellen, bedörzsölőként használják.

Citromfű  (Orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű. Melissa officinalis L.)

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, nálunk vadon csak szórványosan előforduló, jellemző, kellemes, citromra emlékeztető illatú, évelő növény. Gyógynövényként nagyobb területeken, mézelőként, pedig sok helyen kertekben termesztik.

Gyökértörzse elfásodó, tarackok erednek belőle, amelyekből végükön föld feletti hajtások fejlődnek. Szára 1 méter magasságot is elérő, bokrosan elágazó, négyoldalú. Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelük kb. 2 cm hosszú, lemezük 2-6 cm hosszú, széles vagy keskeny tojásdad, hegyes, durván csipkésfogas, válluk ék alakú vagy lemetszett, fonákukon, az erek mentén gyéren szőrösek. A virágok tízesével-húszasával álörvökben állnak, kicsinyek, pártájuk fehér; júniustól nyílnak. A makkocska termések kb. 2 mm hosszúak, tompán három élűek, fénylők, barnák, alapjukon fehéren szegélyezettek.

A citromfű föld feletti része (herba) és a levele gyűjtendő. Azért nevezzük citromfűnek, mert ujjaink között szétmorzsolt levelének szaga citroméra emlékeztet, illóolaja ugyanis citrátot és citronellalt tartalmaz.

A növényből levélárut (Melissae folium) és száras (fű) árut (Melissae herba) kell előállítani. Beszáradási arányuk kb. 5:1. A hajtásokról az ép és egészséges leveleket kell lefosztani.

Herbának, pedig a virágos, leveles, 4 cm-nél nem hosszabb hajtásokat kell levágni.

A drogok illóolajat (0,02-0,3 százalék) cseranyagot, keserűanyagot, nyálkát, kávésavat stb. tartalmaznak.

Méhfűnek is hívjuk. Botanikai nevét is a görög melissától (melitta) nyerte, ami méhet jelent. Ugyanis amikor virágzik, messziről magához csalogatja e rovart. Vergilius Georgikon című művében a méhraj befogásának legjobb módjaként azt ajánlja, hogy a befogáshoz használt tárgyat méhfű nedvével dörzsöljük be.

Ismerték és nagyra tartották a régi római, görög, majd az arab orvosok is. Uralmuk idején az arabok termesztették Spanyolországban, innen került azután a kolostorok kertjeibe, s szerzetesek közvetítésével Kelet-Európába, ahol a házi-kertekben, parasztkertekben is meghonosodott. A népi orvoslás előszeretettel alkalmazza. Gyűjtésem szerint például Békés megyében citromfű teát isznak gyomorfájás ellen. Sok országban, szokásban volt Szent János napján egy citromfű ágat a házkapu fölé akasztani. A „megszállottaknak" (tehát az idegbetegeknek) belőle készült teát adtak, „démonokat elűzőnek" is nevezték ezért.

Egy régi nagy hírű gyógyszer, a karmelitavíz (aqua carmelita) - amely az elmúlt századok mindenható csodaszere - is citromfűből készül. Elsőként a svájci Paracelsus (1493-1 541) állította elő megfiatalító csodaszerként. Összetételét és készítésmódját Maria Clementine Martin apáca rögzítette végleg 1775-ben, napjainkban is így készül a „Klosterfrau-Melissengeist". A karmeliták vize a XVIII. században vált mind híresebbé francia papok és gyógyszerészek révén. Ekkor már sokféle fűszert is tartalmazott: narancshéjat, koriandermagot, szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat stb.

„Egykor tündéri fűnek nevezték hatásossága miatt, és széltében éltek vele. Napjainkban teljesen elfeledkeztünk róla, és arról a szolgálatról, amit nyújthat" - írta Kneipp 1891-ben, utat nyitva a citromfű újrafelfedezésének.

Manapság - mivel ismerjük hatóanyagait - már jobban körülhatároljuk javallatait. A citromfű 0,1% illóolajat, keserűanyagot és cseranyagot tartalmaz.' Nyugtató, görcscsillapító és szélhajtó (karminatív) hatású. Ideggyógyszer, karminatív beütéssel - fogalmaz precízen R. F. Weiss.

A citromfű három kiemelkedő hatásterülete: ideges szívpanaszok; ideges gyomorpanaszok; elalvászavar.

„Minden földből származó dolgok közül a szívre a legjobb növény a citromfű"" - állapította meg már Paracelsus is. Szent Hildegard (1098-1173) kolostori apátnő, a középkor híres fűgyógyász orvosa, ha téves indokolással is, de igazat mondott tapasztalata alapján: „Aki ezt eszi, szívesen nevet, mert a lépet erőst melegíti és a szív ez által vidám lesz." A karmelitavizet ideges szívpanaszok, ideges szívdobogás, szívgörcs ellen is ajánlják. Gyógynövénykönyveink „szívidegesség", ideges szívbántalmak, ideges szívdobogás ellen nyugtatóként javallják.

Teájuk idegnyugtató és szívnyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, szélhajtó, izzasztó, epeműködést elősegítő. Külsőleg pépes borogatóul, fürdőkhöz, bedörzsölőkhöz használják. Salátákat és mártásokat is ízesítenek citromfű levéllel. A drogokat a likőripar is gyakran alkalmazza.

Két kávéskanálnyi citromfű levelet forrázzunk le két deci vízzel, hagyjuk állni 10-15 percig, s kortyonként, lassan igyuk meg.

Piros ebszőlő, édes-keserű csucsor Solanum dulcamara Erős hatású! A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, nyirkos helyeken, árokparton, füzesekben élő, felkapaszkodó szárú cserje,

Szára több méter hosszú is lehet, alul elfásodó, feljebb lágy, fűnemű, belül üreges, édes-kesernyés ízű, szagtalan.

Levelei szórtak, nyelesek, 4-7 cm hosszúak, keskeny vagy szíves tojásdadok, kihegyezettek, épszélűek, vállukon gyakran egy cimpapór van. Virágai bogernyőben állnak, pártájuk lila színű, ötkaréjú.

Az ebszőlő termése elliptikus, kb. 1 cm hosszú, éretten piros, sokmagvú bogyó.

A drog (Dulcamarae stipes) szolanin-glikozidot, glikoalkaloidákat, szaponint, keserűanyagot, cseranyagot, cukrot, kolint stb. tartalmaz.

A népi gyógyászatban vértisztítónak, idegnyugtatónak, lázcsillapítónak, reuma- és ízületi bántalmak, hólyaghurut, gyomorhurut és bélhurut ellen használták. Hideglelés ellen pálinkába áztatva készítettek gyógyszert belőle. Mivel kellemetlen mellékhatásokat okozhat, házi alkalmazásra a drog nem ajánlható. Az ipar fog előállítani belőle hormonzavarok elleni gyógyszereket.