köldöksérv

A köldöksérv a gyermekgyógyászat szakterületéhez tartozik, bár a felnőttkori sérvek 5 százalékát is köldöksérvek teszik ki. Az ember első sebe újra felfakad, a hasizmok engednek a belső nyomásnak, és már csak a rugalmas bőr tartja vissza a belet. Miután az, a hasüreg nyomása elől kitérve, behatolt a hasadékba, kívül lóg, egyfajta bőrből való hátizsákban, ami fej nagyságúra is megnőhet.

Újszülöttek esetében erre két okból kerül gyakran sor. Egyrészt még friss a köldökseb, másrészt sírás közben gyakran úgy kerülnek nyomás alá, hogy nem „a fejük megy szét", hanem az ekkor még sokkal érzékenyebb hasuk pukkad meg. A sírással akarják felhívni magukra a figyelmet, és így akarnak áthatolni szűkös határaikon. Ha nem kapnak visszajelzést, akkor a fizikai nyomás az egyre dühösebb sírástól addig növekedhet, míg a leggyengébb ponton át nem szakad a gát. A nyomás a has összeszorításának segítségével a saját falak ellen és főként a világ hajdani kapuja ellen irányul. Ezzel egy régi út nyílik meg újra, amelyet a fejlődésnek tulajdonképpen le kellett volna zárnia. Ez regresszív hajlamról árulkodik, a korábbi viszonyokhoz való visszatérés vágyáról, ahol a gyermeknek még nem kellett annyit kínlódnia, a nyomás még nem volt olyan nagy, és főleg az ellátás helyzete volt összehasonlíthatatlanul magától értetődőbb.

Ha egy felnőttnek lesz köldöksérve, akkor a viszonyok alapjában véve ehhez hasonlóak. Az ember archaikus érzelemvilágában észrevétlenül nyomás alá került, és valamilyen alapvető szükségletet, mint az éhség (rejtettségre és védelemre, anyagi ellátásra vagy hatalomra) nem tud kielégíteni. Egyéb nyomóeszközök hiányában a has szorításával próbál megszabadulni túlnyomásától, és közben egy régi, jól bevált irányba tör. A kiutat tudattalanul a régi szép időkbe való visszavonulásban keresi, amikor még minden sokkal jobb volt és főleg magától ment.

Azt kell megtanulni, hogy tudatosítsuk magunkban az egzisztenciális nyomást, és engedjünk neki. Arról van szó, hogy új tereket kell megnyitni, más utakat járni és közben a múlt ismerős tapasztalataira támaszkodni. Az ösztönt követve, az élet anyagi bázisának központi témájában kell törekedni az áttörésre.

Jellemző, hogy a köldöksérv – a túlsúlytól és más fizikai terhelésektől támogatva – a 40. és 50. életév közötti nőket éri el. Fiatalabb korban a terhesség is előkészítheti az utat. A testi megerőltetések azt mutatják meg, hogy mennyire kell kínlódnia az érintettnek azért, hogy biztosítsa létfenntartását, a túlsúly elárulja, hogy milyen nehezen viseli saját léte terhét, a terhesség, pedig alkalmas arra, hogy felfakassza a saját születéséhez kapcsolódó sebeket. Ezen kívül általa az egzisztencia biztosításának tisztázatlan kérdései kétszeresen is aktuálissá válnak. Ha a materiális ellátás problémája a változás korában még nyitott, amikor már tulajdonképpen külsőleg biztosított területen kellene végbemennie a lelki hazatalálásnak, akkor nagyobb az esély arra, hogy egy áttörésre tegyünk fel mindent, illetve, hogy tudatosítsuk az ellátás iránti nyomatékos kívánságot. Ha ezt a szükségszerűséget kiszorítják a tudatból, akkor a testben „sikerül" az áttörés.

A terápia abban áll, hogy az eltévedt béltartalmat visszahelyezik, és lezárják az illegális sérvkaput. Az újszülöttek esetében ez egy úgynevezett köldöktapasszal történik, a felnőtteket gyakran megműtik, és a gyermekded búvóhelyet és ezzel együtt a hasat szó szerint összevarrják. Ha a testi kiút ismét el van zárva, akkor valószínűleg sor kerül a konfliktusnak a tudati szintre, való visszahelyezésére.

A közvetlenül a középvonalon vagy oldalt jelentkező úgynevezett hasi sérvek hasonló problematikát fejeznek ki nyomatékosan. A rekeszizomsérv esetében megkülönböztetnek valódi herniákat a gyakrabban előforduló hamisaktól, amikor például a gyomor a nyelőcsőnek való átjáró használatával felfelé, a mell területére csúszik, anélkül hogy sérvzsákot képezne.

1. Hol kerültem súlyos nyomás alá? Zsaroltak? Megszorítottak? Elzártak?
2. Egzisztenciám melyik területén vállaltam túl sokat?
3. Hol terveztem olyasmit, ami túlzott követelményt jelent a számomra és túl nagy nyomás alá helyez?
4. Hol raktározok eredendő, ősi érzelmeket? Hol nem figyelek az ösztöneimre?
5. Visszaesnék-e legszívesebben a régi szép időkbe? Miféle búvóhelyeket és menekülési utakat hagytam nyitva?
6. Van-e olyan érzés a hasamban, hogy hamarosan áttörés vagy összeomlás következik?

Minden üreges szervnél kialakulhat sérv, ha a tartalma a természetes helyzetéből egy veleszületett vagy szerzett nyíláson át kitüremkedik, előemelkedik. Ilyen értelemben beszélhetünk agysérvről, gerincsérvről, rekeszsérvről és hasi sérvről. Lehet, hogy egy bizonyos szervben kifejlődött daganatról van szó, amely természetes úton keletkezett vagy balesetből származó nyíláson keresztül elhagyja az őt, befogadó üreget. A sérv a gyenge vagy nem eleget dolgoztatott izom alatti lágy szövet nyomása következtében alakul ki. A sérv helye árulkodik annak természetéről, és üzenetértékű számunkra. Például a csecsemőknél gyakori köldöksérvet a köldökzsinór elvágása utáni nem megfelelő hegesedés okozza. Ez az elváltozás azt fejezi ki, hogy én, csecsemőként nem szeretném elhagyni az anyaméh védelmet nyújtó fészkét, nem szeretnék megszületni. Felnőtt korban arra a nem kimondott vágyra utal, hogy szakítsak egy olyan emberrel vagy helyzettel, ami kellemetlen számomra. Ez jelentheti a párommal való szakítást is, amelyet akár én akartam, akár ő kezdeményezett, mégis nehezen fogadok el. Önmagam büntetéseként is növeszthetek sérvet. Haragszom magamra, mert képtelen vagyok bizonyos dolgok megvalósítására. Sok frusztrációm van magammal szemben. Elérkezem egy olyan állapotba, amikor minden kirobban, illetve inkább „berobban" bennem. Mivel nem szabadítottam fel, nem adtam ki magamból az aggodalmamat, szorongásomat, ezért annak meg kell találnia a kijutás módját és helyét. A hasfal a belső szerveimet védi, és összetartja azokat. Következésképpen, a sérv arra utal, hogy a saját világomat a helyén akarom tartani, és nem engedem meg magamnak, hogy az agresszivitásomnak vagy erősebb érzéseimnek hangot adjak. Bűnösnek érzem magam amiatt, hogy ilyen állapotba kerültem. Célomat mindent bevetve, teljes erőbedobással próbálom elérni. Olyan „mentális feszültség" (stressz) van bennem, amely megpróbál kifejezésre jutni. Az önbüntetés egy bizonyos formájáról van itt szó. Itt az ideje az újrakezdésnek. Ki kell fejeznem a kreativitásomat.

Lehetővé teszem saját magam számára, hogy önmagam lehessek, úgy, hogy szabadabban adom ki magamból az érzéseimet. Több szeretetet adok magam és mások számára, mivel tudom, hogy „ki vagyok."