szabad gyökök
|
Az erdei ribiszke Nyugat- és Közép-Európában őshonos, de csak a Kárpát-medencéig. A vadon nőtt piros ribiszke később, nemesítése után került a kertekbe. A fekete ribiszke elterjedési területe Közép-Szibériáig tart. Nálunk védett faj a hansági, szigetközi láperdőkben.
Hatóanyagai Tudományos felmérés szerint minden ribiszkeszemben 2 mg C-vitamin található, így naponta 35-40 szem fedezi a szervezet szükségletét. Az állatokkal ellentétben az emberi szervezet nem tud C-vitamint előállítani, ezért napi pótlása életfontosságú. A C-vitamin a szervezet mintegy 70 milliárdnyi sejtjében működő enzimfolyamatok biokatalizátora. A ribiszkében lévő festékanyagok karotinokat tartalmaznak, amelyekből egy fontos immunanyag, az A-vitamin keletkezik. Az A-vitamin nemcsak a nyálkahártyákat védi, egyúttal serkenti az anyagcserét is, és így természetes frissítőként hat, fokozza az életerőt. A ribiszkében sok niacin (fontos az idegműködéshez), pantoténsav (sejtlégzésnél, a szép hajhoz) és kálium (segíti a víz kiürülését és a tápanyagok szállítását) is van, továbbá bőségesen tartalmaz még vasat (a vérképzéshez) és fontos ásványi anyagokat, mint magnéziumot és mangánt (jelenléte fontos a szív működéséhez, a jó hangulati szint fenntartásához és a koncentrálóképességhez).
Csillapítja a szamárköhögést A fekete ribiszke leve csillapítja a szamárköhögés, okozta rohamokat. Rekedtségnél vagy a hangszálak túlságos igénybevételekor hasznos a fekete ribiszke levével gargarizálni.
A kínaiaknál maradva, nem kétség, hogy a tea, mint gyógyerő az egyik legerősebb védelem a természet gonosz erőinek támadása ellen. A teaivás hagyománya az ősi Kínába vezet. A leírások i.e. 2700 tájára datálják Sen Nung császár uralkodását, akinek a forró vizű csészéjébe belefútt a szél egy - a kertjében termő - tealevelet. Az ital ízletessé, fogyaszthatóvá vált, a korbábban csak forralt vizet fogyasztó kínai császár számára. Egy másik legenda szerint egy indiai, buddhista pap kínai zarándoklása során fedezte fel a teacserje fantasztikus erejét, i.sz. 500 körül. A történet úgy szól, hogy a szerzetes, afeletti mérgében, hogy hosszú, mély meditációi közben gyakorta elalszik, kitépte a szemhéját/szempilláit, hogy így ébren tudjon maradni. Hálából, az istenek a teacserjét adták neki ajándékba. A kisarjadó bokor levelét megkóstolva a szerzetes hihetetlen frissességet, élénkséget tapasztalt testén és szellemén. Azóta fogyasztják főképp a szerzetesek, meditációs gyakorlataik zavartalan lefolytatásához a teacserje forrázott/főzött ajándékát. A tea Európában eleinte az uralkodók itala volt, és egészségügyi bajokra iszogatták. Csak később vált élvezeti cikké, élénkítő itallá. A teacserje több méter magasra megnövő örökzöld növény, azonban a teaföldeken 1-1,5 méter magasra metszik. Igen érzékeny növény, gondos ápolást igényel. Leveleit csak a 3-4. évben kezdik el szedni, hogy abból illatos ital készülhessen. Mindenféle tea a teafáról származik. Miben különbözik a fekete és a zöld tea? A Camelia Sinensis (teacserje) levelei az igazi teának való növényi alkotórészek, minden másból - gyógynövényből, virágból, gyümölcsből - készült főzet nem igazi tea. Ennek ellenére persze annak mondjuk. Tehát, a fekete tea a feldolgozás módjában tér el a zöld teától. Míg a zölden leszedett tealeveleket azonnal feldolgozzák, addig a fekete teának szánt mennyiséget erjesztik. Fonnyasztják, sodorják, erjesztik, és szárítják. A zöld teát nem erjesztik, csupán az oxidációs folyamatot zárják le a levelekben - gőzöléssel vagy pörköléssel, majd szárítással -, ezért nem barnul be. Egy-egy teaföldön évente többször is szüretelnek, emiatt a tea minősége eltérő lehet. Az sem közömbös, mely levelek kerülnek a leszedettek közé. A szár végén levő, zsenge hajtás a legértékesebb, általában ebből készül a zöld tea. A zöld tea íze fanyarabb, mint a fekete teáé. Van még egy jellegzetes teafajta, a fehér tea, amit a tearügyből készítenek Ez a legérzékenyebb része a cserjének, így a feldolgozás is különös figyelmet kíván, mivel kevés nedvesség hatására is tönkremegy az értékes növény. Az oolong (vörös) tea a fekete és zöld tea között áll, elkészítése során részt vesz erjesztésen, de nem olyan mértékű a folyamat, mint a fekete tea esetében.
A zöld tea elkészítése. Legjobb minden teázás előtt frissen elkészíteni, de hát, erre ritkán fordítunk időt. Egyszerre lefőzöd a napi mennyiséget, ízléstől függően. A fanatikus teázók csapvizet sosem használnak teafőzéshez, ellenben a forrásvíz, ásványvíz igen alkalmas minőségi nedű elkészítéséhez. A klóros csapvíz ásványianyag-tartalma megköti az értékes molekulákat a tealevélben, s nem engedi kiázni. A zöld teát nem forró vízben forrázzák, hanem kb. 80 fokos hőmérsékletű vízzel öntik le, s abban áztatják 2-5 percig. Az egyszer felhasznált teát nem dobják ki, többször is ki lehet áztatni. Első alkalmakkor 1,5 percig, harmadik-negyedik alkalommal 4-5 percig is áztassuk. Sokféle ízesítéssel kaphatók a különböző teák. Jórészük – ha nem mindegyik – aromásított, azaz mesterséges ízanyagot tartalmaz, ami már elviszi kicsit a természetestől a dolgot. Az eredeti teák közül is elég bő a választék, kínai, indiai, ceyloni, mate teák, lapacho tea, rooibos (koffeinmentes) teák.
|
Minden ribiszkeszem valóságos multivitamin-tabletta, így többek között hihetetlenül sok C-vitamint tartalmaz (a fekete ribiszke még több C-vitamint). A gyümölcsben más életfontosságú tápanyagok is magas koncentrációban találhatók. A ribiszke még érett állapotban is pikánsan savanyú.
A ribiszke kedvező hatásai
A zöld tea, tudtad, hogy zavarba ejtő a boltok, teaházak kínálata, mégis szeretnél kapaszkodókat találni annak okán, milyen problémádra milyen teát igyál.
A zöld tea csodái: