Orrcsonttörés - lelki háttere
Az orrcsonttörés nem lábtörés, mondja a népnyelv, és ezzel azt akarja mondani, hogy az orrcsonttörés nem is olyan nagy baj. Az ember élhet vele, még begipszelni is csak ritkán kell, és csak egy kicsit torzul el az arca. Arról árulkodik, hogy az ember egy kicsivel messzebbre merészkedett a kelleténél, és szüksége volt egy kis orrbavágásra. Egy-egy ilyen figyelmeztető orrbavágás fékezi meg az embert abban, hogy vakon rohanjon a kiszemelt úton. Az orr, mint az arc legkiállóbb része, szimbolikus kapcsolatban áll azzal az alsó, a megfelelő helyzetekben úgyszintén prominens taggal. Azt a tipikusan férfias, előrerohamozó erőt és energiát képviseli. Az orrtörés aztán rárakja a hangfogót. Amikor valaki orrba vágja az embert, ezen az érzékeny pontján alázza meg. Ennyiben kapcsolódik az orrcsonttöréshez még egy jelentés a szimbolikus anatómia talaján. Aki kap egyet az orrára, azt megfékezik az előrenyomulásában, már ha nem betegszik meg súlyosan. Aki saját magától bukik az orrára, ugyanazt a fricskát közvetlenül a sorsától kapja. Erre céloz a népi bölcsesség, amikor arra figyelmeztet, hogy ne üsse bele az ember mindenbe az orrát. A kíváncsiskodók könnyen kaphatnak egyet.
Különösen a fiatal fiúk látnak ebben a szimbolikában jó lehetőséget arra, hogy kinyilvánítsák, milyen messze elmernek menni a veszélyes területeken, és mi mindent meg mernek kockáztatni. Aki bokszoló lesz, az előre számol az orrcsonttöréssel, és talán még büszke is rá. A tünet azt szemlélteti, hogy az embernek egyes területeken jobban állna egy bizonyos mennyiségű visszafogottság, és kevésbé lenne fájdalmas a számára a dolog. Nem az-az ember feladata, hogy mindenáron kipróbálja, hol vannak saját bátorságának és a férfiúi, fallikus erejének a határai. Az orrcsonttörés arra figyelmeztet, hogy nem a megfelelő talajon gyakorol az illető, és túl messzire ment. Az. rendben van, ha az ember kockáztat ezt-azt, és időnként megkapja a magáét. Ám meg kellene vizsgálni, hogy nem lenne-e jobb inkább átvitt értelemben fáradozni.
Az a tény, hogy megszakad az ember orrcsontjának folytonossága, arra utal, hogy a bevett életút iránya – ami mindig az ember orra után vezet – egy kis korrekcióra szorul.
- Hol merészkedtem túl messzire előre?
- Hol és milyen tekintetben volt szükségem hangfogóra, és hogy szereztem be magamnak?
- Mennyiben avatkoztam bele olyan dolgokba, amelyekhez semmi közöm sem volt?
- Hol kell korrigálnom az életem irányát?
- Hogyan mehetnék értelmesebb, új területekre?
