Vádligörcs - lelki okai
A vádli teszi széppé a lábat. A szép láb vádli izomzata egészséges módon közepes méretű, rugalmas és feszes. Ha valaki mozgásban van vagy ugrásra kész, akkor ez a vádliján is megmutatkozik. Azaz erőssége, hogy helyesen tud elmozdulni. Ha ezt nem helyesen teszi, akkor gyakran a vádli az, ami a be nem vallott túlterhelést jelzi. A vádli érzelmi túlfeszítettségünk páncélszekrényének számít, és ennek megfelelően hátul, a sípcsont mögött elrejtve és védve hordjuk. A sípcsont szabja meg mozgásunk mértékét, és tőle függ, hogy mit vagyunk képesek kiállni. Ha valaki „kap egyet a sípcsontjára", akkor az egy időre lefékezi a haladását. A futball- és jéghoki játékosok, akiknél döntő a jó állóképesség, sípcsontvédőkkel óvják ezt az erős és ugyanakkor érzékeny területet. Mivel az ember sípcsontja elől helyezkedik el, ez kapja meg általában a leginkább a magáét. A kék foltok és az erős fájdalmak mutatják, hogy milyen érzékeny és haragtartó. A puha vádli is az, azonban más módon.
Ami az éjszakánként fellépő vádligörcsök esetében az álomtörténésekből vezethető le, az a futballjáték hosszabbításainál fellépő vádligörcsöknél nyilvánvaló. Csak a döntő meccseken vannak hosszabbítások, azoknál, amelyeknél a csapat továbbjutása a tét. Amikor a „továbbjutással" kapcsolatosan felhalmozódott érzelmi feszültség a mérkőzés vége felé eléri a tetőfokát, akkor jelzik a begörcsölt vádlik, hogy mekkora érzelmi teher nehezedik az egyes játékosokra. Természetesen a fizikai erőfeszítés is nagy szerepet játszik bennük. Ezzel kapcsolatban azonban feltűnik, hogy ugyanazok a játékosok az edzéseken többnyire problémáktól és vádligörcsöktől mentesen állják ki az ugyanakkora megterhelést. A maratoni futók, akik nagy fizikai megerőltetést, jelentő távot futnak végig, alig hajlamosak a vádligörcsre. Ennek, valószínűleg azaz oka, hogy ők lényegesen kisebb érzelmi megterhelésnek vannak kitéve ezeknél a hosszú, és aligha olyan érdekfeszítő feladatoknál.
Az éjszakai vádligörcsök felfedik, hogy a napközben felhalmozódott érzelmi feszültség olyan tetemes, hogy az éjszakai feldolgozás során nem tud kielégítő tudatossággal szembesülni vele az ember. Így még az éjszaka védelme alatt a testbe süllyed, és a túlfeszült vádli izomzatban teszi magát észrevehetővé.
A manapság használatos elsősegély-intézkedések, amelyek a megkeményedett izomzat ellazítását célozzák, homeopátiásan működnek. Erősen nekiszorítja valaminek az ember a lábát. Ez a szándékos megfeszítés a tudatba hozza a túlfeszítettség helyzetét, és adja egyben a megoldást is, a görcs eleresztését. Hasonlóan hatnak az érintettnek azok az elkeseredett kísérletei, amikor elkezd ugrálni. A kórkép kihozza a harc testi történéséből, és tudatos megfeszülésre kényszeríti. A gondolkodásnak ez a pillanata elég lehet ahhoz, hogy világossá váljon az ember számára a testi harc, és felismerje, hogy milyen érzelmi feszültség és mennyi becsvágy húzódik meg mögötte. Arról van szó, hogy az embernek a testével és a lelkével is tudatosan neki kell feszülnie az érzelmileg fenyegetőnek, mert ha a tudat feladja a harcot, akkor a testnek egyedül nincs esélye. Akkor görcsök formájában mutatja ki, hogy túlterhelték, ami nem más, mint a harc karikatúrája. Amennyiben azonban az ember ismét tudatosan elfogadja a kihívást, akkor a test tehermentesül az alól a feladat alól, hogy valaminek helyetteseként neki kelljen feszülnie valaminek, amit egyedül fizikai eszközökkel úgysem lehet feltartóztatni. Ezzel a tudatossági lépéssel és a hasonlóképpen rituálisan keresztülvitt megfeszítéssel csökken a test túlfeszítettsége. Akkor aztán tovább játszhat, alhat, illetve álmodhat az ember. Amennyiben a harcot ismét érzelmileg tudatosítva vívja, akkor a test is tovább küzdhet. A fizikai vádligörcs így mindig egy adag rezignációról és feladásról is árulkodik. Az érintettek jelzik, hogy harcképtelenné váltak. Amit lelkükben nem vallanak be maguknak az, testileg válik világossá.
- Melyik be nem vallott túlzottan nagy érzelmi feszültség halmozódhatott fel a vádlimban?
- Mennyiben hiányzik az érzelmi harc az életemből, ami a görcsben testesül meg?
- Mi ellen feszülök neki átvitt értelemben, amikor görcsös lábszáramat nekifeszítem egy ellenállásnak?
- Miben kellene tudatosabban megerőltetnem magam, hogy végig tudjam csinálni, az érzelmileg telített harcomat?
- Mi forog számomra pillanatnyilag kockán, és hogy bánok ezzel érzelmileg?
- Hol akarok kiugrani, és mit akarok feladni anélkül, hogy ezt beismerném és megengedném magamnak?
