Túlsúly - lelki háttere
A túlsúly a zsírszövet fölösleg, tartalék. Belső kiteljesedés helyett külső teltség, az élvezetek vonatkozásában nem uraljuk a helyzetet, harc önmagunk súlyával, súlyosságával, fontosságával, figyelem, szeretet és biztonság utáni vágy. Az evésben leljük örömünket, a szeretet és élvezet iránti igényünk így mutatkozik meg. A hiányzó szükségletek kompenzálása, az étel a jutalom eszköze, az étkezések kárpótolnak az egységérzet és a szívből feltörő érzések hiányáért. Védőréteg kialakítása az érzelmektől mentes, rideg környezettel szemben, elszigetelődünk saját kis mentsvárunkban, a testet semmi se szigeteli jobban a zsírnál, meleget alig ereszt ki, így azonban befelé sem áramlik melegség). Önmagunk hájvárában zavartalan nyugalomra vágyunk, megbújunk sárga zsírfalaink mögött. A valósággal nem akarunk szembesülni, menekülünk szexuális kisugárzásunktól, nem vagyunk képesek megélni nemi szerepünket, problémák a polaritás területén. Nemiségünk a „bébi háj" szintjére süllyed regresszió, védőréteget növesztünk magunk köré, amely megóv az ütközésektől, a csattanásoktól. Kerek alkatunkkal terhesség benyomását keltjük, így játsszuk el kiteljesedésünket, önmagunkkal szemben se vagyunk jóindulatúak, naponta méregetjük magunkat, és önmagunkat gyűlöljük az eredmény láttán, torkig vagyunk magunkkal. Más szintek nem megélt terhét hordozzuk, önmagunk fontosságának, tekintélyének és hatalmának kihangsúlyozása.
Amit tenni kell!
Ismerjük fel és fogadjuk is el, hogy testsúlyunk a sajátunk, és a jelen körülményeknek megfelelő. Ne a túlzásba vitt étkezésben találjunk gyönyörűséget, hanem jutalmazzuk magunkat más élvezeti forrásokkal, például gyönyörteljes szexualitás, erotikus szertartások, gyöngéd masszírozás, szellemi-lelki (művészeti) élvezetek. Ami az evést illeti, tudatosan és élvezettel csipegessünk, alakítsunk ki helyénvaló étkezési szokásokat. Az „evést" mint pótcselekvést pótoljuk mással, fogadjuk el kövérségünket átmeneti mentőövként, hogy ily módon megszabadulhassunk tőle, a szeretet ismét áramolhasson bennünk és rajtunk keresztül; védekezzünk más módszerekkel. Ne a hájunkkal szigeteljük el magunkat, elutasításunkat fejezzük ki verbálisan, kilók helyett éles és csípős megjegyzésekkel vértezzük fel magunkat, érveink legyenek szellemesek, és vágjunk vissza fürgén, frissen. Tudatosítsuk nemi szerepünket, és ezt mutassuk is ki a külvilág felé, törődjünk bele, hogy a kötözködés sebet ejthet, és sérülést okozhat. Fektessünk súlyt más szintekre, a jutalmat érdemeljük ki, és küzdjünk azért, amiről azt gondoljuk, hogy megillet minket. Vergődjük keresztül magunkat az életen, ha kell, fogcsikorgatások közepette is. Fogadjuk el az életet olyannak, amilyen, és tanuljuk meg megemészteni az eseményeket, dolgozzunk ki új, testre szabott életformákat, valamint alakítsunk ki egy új belső formát, amelyhez a külső idomulhat, egy gyógyító böjtkúra szertartása kísérheti az új ideálunk felé vezető utat, az oxigénegyensúly mozgásba lendül. Szeretet, amely magában foglalja a testet, a lelket és a szellemet, érezzük magunkat egésznek, kereknek, gyarapodjunk lelkiekben. Váljunk fontossá, és ne túlsúlyossá, a teret töltsük be, befolyási területünket bővítsük, teljesedjünk ki belsőleg.
