Túlérzékenység allergia - lelki okai
Túlérzékenység allergia: az allergia egy általunk ellenségesnek tartott anyagra adott túlzó reakció. A test túlélési képessége szempontjából teljesen jogosan bír saját elhárító rendszerrel. A test immunrendszere az allergének ellen antigéneket termel, s ez a test szintjén színvonalas védekezést jelent az ellenséges betolakodóval szemben. Az allergiás embernél azonban ez a túlérzékenység magában véve színvonalas védekezés mértéktelenül túlzott. Az allergiás állig felfegyverkezik, s ellenségképét egyre nagyobb területekre terjeszti ki. Egyre több anyagot tart ellenségesnek, s egyre erősebben fegyverkezik, hogy ellenségeivel hatékonyan vehesse fel a küzdelmet. De ahogyan katonai területen az erős fegyverkezés mindig erős agresszivitást jelent, az allergia is a felerősödött elhárítás és agresszivitás jele, amelyeket testünkben fojtunk el. Az allergiásnak problémája van a saját agresszivitásával, mert nem tudja megélni, többnyire fel sem ismeri.
Hogy a félreértéseket elkerüljük, hadd emlékeztessünk még egyszer a következőkre: elfojtott lelki aspektusról akkor beszélünk, ha azt az ember tudatosan egyáltalán nem érzékeli. Ennek ellenére természetesen lehet, hogy az elfojtott aspektust megéli, de ezt nem észleli. Az is lehetséges azonban, hogy az érintett személy valamely minőséget olyan hiánytalanul elfojt, hogy nem is éli meg többé. Tehát mind az agresszív, mind, pedig a tökéletesen szelíd ember elfojthatja agresszióját.
A túlérzékenység allergia esetében az agresszió a tudatból a testbe menekül, s ott tombolja ki magát: szíve vágya szerint védekezik, támad, harcol és győzedelmeskedik. Hogy eme örömteli foglalatosság ellenség hiányában ne érjen véget túl hamar, a legártalmatlanabb tárgyakat ellenségévé teszi: virágport, macskaszőrt vagy lószőrt, házi-port, mosószert, füstöt, epret, kutyát vagy paradicsomot. A választék határtalan, az allergiás semmitől sem riad vissza, ha a szükség ráviszi, mindennel és mindenkivel harcol, többnyire azonban mégis néhány szimbolikus jelentőségű kedvencét helyezi előtérbe. Ismeretes, milyen szoros a kapcsolat az agresszivitás és a félelem között. Ha pontosabban megfigyeljük a kitüntetett allergént, többnyire hamar világossá válik számunkra, mely életterületek azok, amelyek az allergiásban olyan nagy szorongást keltenek, hogy szimbolikus reprezentánsai ellen ilyen szenvedélyesen küzd. A rangsorban elöl áll a háziállatok szőre, különösen a macskaszőr. A macskaszőrhöz (mint a szőrméhez általában) az emberek a hízelgést, a becézgetést asszociálják, a szőrme lágy és simogató, simulékony és mégis „animális”. A szerelem szimbóluma, szexuális vonatkozással (lásd a szőrmeállatkákat, melyekkel a kisgyermek alszik). Ugyanez érvényes a nyúlszőrre is. A ló esetében hangsúlyosabb az ösztönös komponens, kutyánál az agresszivitás, a különbségek mégis finomak, jelentéktelenek, hiszen a szimbólumok, sosincsenek élesen körülhatárolva.
Ugyanezt a területet szimbolizálja a virágpor, a szénanátha, a túlérzékenyek, allergiások előnyben részesített allergénje. A virágpor megtermékenyítés és termékenységszimbólum, és a „késő” tavasz az-az időszak, melyben a szénanátha-allergiások leginkább „szenvednek” allergiájuktól. Mind az állati szőr, mind a virágpor, mint allergén mutat rá, milyen szorongásteli a „szerelem”, a „szexualitás”, az „ösztön”, a „termékenység” témája, s mint ilyen, agresszívan elhárítjuk, azaz nem bocsátjuk be magunkba.
Hasonló a piszkostól, mocskostól, tisztátalantól való szorongás is, ami a porallergiában jelenik meg. (Figyeljük meg a „piszkos vicc”, „kiteregeti a szennyest”, a „tiszta életet él” stb. kifejezéseket.) Amennyire kerüli az allergiás az allergéneket, ugyanúgy igyekszik kerülni az allergéneknek megfelelő életterületeket, s ebben az orvostudomány és a környező világ megértéssel siet segítségére. A beteg hatalmi törekvéseinek itt semmi sem szab határt, a háziállatokat eltávolítják, senki nem dohányozhat környezetében stb. Hatalmi mániájában az allergiás jól álcázott tevékenységi területet talál, melyen elfojtott agresszióját felismerhetetlenül valósíthatja meg.
A deszenzibilizáció módszere ötletnek jó, csak éppen nem testi, hanem pszichikai szinten kéne felhasználni, ha valódi sikert akarunk elérni. Az allergiás ugyanis csak akkor gyógyulhat meg, ha megtanulja, hogyan kell tudatosan szembenézni az általa került és elhárított életterületekkel, és ha sikerül ezeket tudatába teljes egészében beereszteni, asszimilálni. Nem szolgáljuk az allergiás érdekeit azzal, ha védekezési stratégiájában támogatjuk, ki kell békülnie ellenségeivel, meg kell tanulnia, szeretni őket. Még egy megátalkodott materialista számára is világos, hogy az allergéneknek az allergiásra végül is kizárólag szimbolikus hatása van, és sosem anyagi-kémiai, ha nem téveszti szem elől, hogy tudat híján allergia nem léphet fel. Így például narkózisban nem létezik, a pszichózisban mindenféle allergia megszűnik. Fordítva viszont már képek, például egy macska fotója vagy egy pöfögő mozdony filmbeli látványa is rohamot vált ki az asztmatikusból. Az allergiás reakció az allergén anyagától teljesen független.
A legtöbb allergén az életerőt, a szexualitást, a szerelmet, a termékenységet, az agressziót, a piszkot jeleníti meg, az élet legvitálisabb területeit. De éppen ez a formába vágyódó vitalitás az, amely az allergiásból szorongást vált ki, az ő beállítottsága végső soron életellenes. Ideálja a steril, a csíramentes, terméketlen, ösztönöktől és agressziótól mentes élet egy olyan állapot, mely aligha szolgál rá az „élet” névre. Így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy az allergia néha életveszélyes agressziós betegséggé fajul, melyben a hű, de szelíd ember teste oly vad csaták színtere lesz, hogy maga is belehal. Ebben az esetben a védekezés, az önlezárás, a betokosodás felsőfokon valósul meg, s a sírban, egy valóban allergénmentes helyen, teljesedik be.
Allergia = anyagivá vált agresszió
Az allergiás a következő kérdéseket tegye fel magának:
- Miért nem viseli el a tudatom az agressziómat, miért kényszeríti a testembe?
- Mely életterületek azok, amelyektől annyira szorongok, hogy elkerülöm őket?
- Milyen témákat vetnek fel allergénjeim?
- Szexualitás, ösztön, agresszió, megtermékenyítés, piszok, mint az élet sötét oldalához tartozó dolgok.
- Milyen mértékben használom fel allergiámat környezetem manipulálására?
- Hogyan állok a szeretettel, képes vagyok-e a bebocsátásra?
