Frigiditás és impotencia - lelki háttere
Minden szexuális nehézség, probléma mögött félelem áll. Az orgazmus énünket fenyegeti, mert olyan erőt szabadít fel, melyet egónkkal nem tudunk kormányozni, nem tudunk ellenőrizni. Az eksztatikus és mámoros állapotok, és itt közömbös, hogy szexuális vagy vallási természetűek-e, mindig egyidejűleg ébresztenek félelmet és keltenek izgatott érdeklődést az emberekben. A félelem mértéke attól függ, hogy az érintett személy általában mennyire kontrollálja magát. Az eksztázis a kontroll elvesztése.
Társadalmunk közösségei az önkontrollt igen pozitív tulajdonságnak tartják, és nagy szorgalommal sulykolják azt gyermekeinkbe. „Most aztán szedd össze magad!” Az erős önkontroll képessége nagymértékben megkönnyíti a társadalmi együttélést, ugyanakkor azonban kifejezésre juttatja a társadalom hihetetlenül hazug természetét is. Az önkontroll ugyanis azt jelenti, hogy minden, a társadalom számára nem kívánatos késztetést elfojtunk. Az elfojtással az impulzus eltűnik ugyan a látható világból, de megmarad a kérdés, vajon a továbbiakban mi történik ezzel az eltüntetett késztetéssel. Mivel az impulzus természetéhez tartozik, hogy megvalósulásra törekedjék, ezért vissza akar kerülni a látható világba, így állandóan újabb energiaráfordításra lesz szükség ahhoz, hogy az elnyomott késztetést továbbra is elnyomás és kontroll alatt tartsuk.
Ezek után érthető, miért félünk a kontroll elvesztésétől. Eksztatikus vagy mámoros állapotban azonnal kinyílik a tudattalan kapuja, és napvilágra engedi az addig gondosan elfojtott tartalmakat. Olyan mértékben leszünk őszinték, hogy az már kínos is lehet. „In vino veritas – borban az igazság” ezt már a régi rómaiak is tudták. A mámor hatására a szelíd bárányból vad agressziók törhetnek elő, míg a kemény fickók könnyekre fakadhatnak. A helyzet igazán őszinte, társadalmi szinten azonban megfontolandó, ezért kell tudnunk uralkodni magunkon. Ebben az esetben a kórház tesz őszintévé.
Ha félünk az önkontroll elvesztésétől, s naponta gyakoroljuk az önuralmat, nem csoda, hogy nehéz hirtelen és egyedül a szexualitásban lemondani énünk ellenőrzéséről, s hagyni, hadd történjék, aminek történnie kell. Az orgazmus kicsiny énünket, amire olyan büszkék vagyunk, egyszerűen elfújja. Az egó meghal az orgazmus során. Sajnos, csak rövid időre, különben sokkal egyszerűbb lenne a megvilágosodás! Aki azonban ragaszkodik énjéhez, ezzel megakadályozza az orgazmust. Mennél inkább én-akarattal próbálja elérni az orgazmust, annál kilátástalanabb a siker. Bár ez ismert törvényszerűség, többnyire mégsem becsülik fel kellően a horderejét. Amíg akar valamit az én, lehetetlen számára elérni azt. Az én kívánsága végül is mindig saját ellentétébe fordul át, ha el akarunk aludni, éberek leszünk, ha potensek akarunk lenni, akkor esetleg impotensek. Ha az én, akar megvilágosodni, a cél elérhetetlenné válik. Az orgazmus lemondás az énről, csak így lehetünk egyek, amíg ugyanis énünk jelen van, jelen van a „nem-én” is, s létformánk a kettősség. Mind a férfi, mind a nő, ha orgazmust akar átélni, el kell, engedje magát, hadd történjék, aminek történnie kell. E közös tényezőn kívül azonban a férfinak és a nőnek különböző faj specifikus feladatokat kell megvalósítania ahhoz, hogy szexuális élete harmonikus legyen.
Részletesen elemeztük a női princípiumot, az odaadás képességét. A frigiditás azt jelzi, hogy a nő nem akarja egészen odaadni magát, sőt ő akar a férfi lenni. Nem akarja alárendelni magát, nem akar alulmaradni, ő akar dominálni. A dominációs vágy, a hatalmi fantáziák a férfi princípiumot fejezik ki, s a nő esetében megakadályozzák a női szereppel való teljes azonosulást. Az ilyen eltolások természetszerűleg zavarják azt az érzékeny poláris folyamatot, ami a szexualitás. Ezt az összefüggést megerősíti az is, hogy a partnerükkel frigid nők az önkielégítésben képesek átélni az orgazmust. Önkielégítéskor nem merül fel a dominancia, az odaadás problémája, hiszen az ember egyedül van, és senkit nem kell befogadnia, kivéve a saját fantáziáját. Az-az én, amelyet nem fenyeget egy te, könnyebben húzódik vissza önszántából. A frigiditásban ezen kívül megmutatkozik a nőnek a saját ösztönösségétől való félelme is, különösen akkor, ha erős értékítélete tapad a rendes asszony, a kurva, stb. fogalmához. A frigid nő semmit nem akar bebocsátani, se kibocsátani, a frigid nő meg akarja őrizni hidegségét.
A férfi princípium a megcsinálni, megteremteni, megvalósítani. A férfiúi (yang) elv aktív s ezzel agresszív. A potencia a hatalom kifejezése és szimbóluma, az impotencia a tehetetlenségé. Az impotencia mögött a férfi saját férfiasságától, saját agressziójától való félelme áll. Az impotens férfi fél attól, hogy férfiasságát fel kell állítania. Az impotencia ugyanakkor a nőiségtől, mint olyantól való félelmet is kifejezi. Az ilyen férfi a nőiséget fenyegetésként éli meg, mely őt elnyeli. Ez a nőiségben megmutatkozó elnyelő ősanya, illetve a boszorkány aspektusa. Az ilyen férfi nem akar a boszorkány barlangjába beereszkedni. Mindebben a férfiassággal s annak attribútumaival, a hatalommal és az agresszióval való azonosulás alacsony foka mutatkozik meg. Az impotens férfi inkább a passzív pólussal, az alulmaradt szerepével azonosul. Fél a teljesítménytől. Ebben az esetben is létrejön az ismert ördögi kör: akarattal, erőfeszítéssel próbáljuk elérni, hogy potensek legyünk. Mennél nagyobb a teljesítmény nyomása, annál kilátástalanabb az erekció. Ehelyett inkább kiindulópontnak kellene tekinteni az impotenciát ahhoz, hogy az érintett férfi felülvizsgálja a hatalomhoz, a teljesítményhez és az agresszióhoz való viszonyát, valamint a hozzájuk kapcsolódó félelmeit.
A szexuális problémák vizsgálatánál sosem szabad elfelejtenünk, hogy minden emberi lélekben megvan a férfi és a női rész, s mind a férfiaknak, mind a nőknek mindkét aspektus tökéletesítésére kell törekedniük. Ez a nehéz út úgy kezdődik, hogy először azzal a lelki részünkkel azonosulunk tökéletesen, amelyet testi nemiségünk reprezentál.
Csak akkor nyílik meg előttünk az út, melyen a másik nemmel való találkozásban ellentétes nemű lelkiségünket is felébreszthetjük, és tudatosan integrálhatjuk, ha képesek vagyunk az egyik pólust teljességgel megélni.
