lelki okok
|
A tulajdonképpeni emésztés a vékonybélben történik. Az étel itt alkotórészeire bomlik, majd asszimilálódik. Feltűnő a külső hasonlóság a vékonybél és az agy között. Feladatuk és funkciójuk is hasonló: az agy a nem anyagi, a vékonybél, pedig az anyagi benyomásokat emészti meg.
Vékonybél panaszok esetén az a kérdés vetődik fel, hogy nem túlságosan analitikus természetű-e a páciens. A vékonybél jellemző funkciója ugyanis az analízis, a felbontás, a belemenés a részletekbe. A vékonybél panaszokkal bíró emberek többnyire túlzott kritikára és analízisre hajlamosak, mindenben találnak valami kivetnivalót. A vékonybél is jó indikátor egzisztenciális szorongásokra. A vékonybél értékesíti, használja ki a táplálékot. A túlhangsúlyozott értékelés és értékesítés hátterében azonban mindig egzisztenciális félelem s az a szorongás áll, hogy a páciens nem hoz ki eleget a dologból, és éhen hal. A vékonybél problémák lényegesen ritkábban, de az előzőek ellenkezőjére is felhívhatják a figyelmet, mégpedig a túl kevés kritikai készségre. Erről van szó a hasnyálmirigy elégtelen működésekor, mely a szerv elzsírosodása miatt következik be.
Az egyik leggyakoribb vékonybél probléma a hasmenés. A népnyelv azt mondja: beszarik, félelmében becsinál. Ha valaki majd beszarik, az azt jelenti, fél. A hasmenés félelem, problémára utal. Ha félünk, nincs rá időnk, hogy benyomásainkkal elemző módon szembesüljünk. Benyomásainkat megemésztetlenül eresztjük át magunkon. Semmi nem marad vissza belőlük. Visszahúzódunk egy magányos, csendes sarokba, s hagyjuk, történjék minden a maga módján. Hasmenésnél sok folyadékot veszítünk, a folyadék azonban, amely a rugalmasság szimbóluma, szükséges lenne ahhoz, hogy félelemkeltő szűk én határainkat kitágítsuk, s ezzel félelmünket legyőzhessük. A félelem mindig a helyzethez való ragaszkodással és a helyzet behatároltságával kapcsolatos. A félelem terápiája mindig ugyanaz, engedd el, növeld meg életmeződet, légy rugalmas, hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok! A hasmenés terápiája rendszerint abban merül ki, hogy a betegnek sok folyadékot adnak. Ezzel szimbolikusan hozzájut ahhoz a rugalmassághoz, melyre szüksége van, hogy határait, melyeken belül félelmét megéli, kitágítsa. Akár krónikus, akár akut a hasmenés, arra hívja fel figyelmünket, hogy szorongunk, helyzetünkhöz túlságosan ragaszkodunk, s felszólít bennünket, engedjük el a dolgokat, engedjük szabadjára őket.
A vastagbélnek még egy fontos szimbolikus jelentése van. Ahogyan a vékonybél a tudatos, analitikus gondolkodásnak felel meg, úgy a vastagbél a tudattalannak, szó szerint az alvilágnak.
A vastagbélgyulladásnak azt a fajtáját, amely akutan kezdődik, de krónikussá válik, és hasi fájdalmakkal, véres-váladékos hasmenéssel jár, colitis ulcerosának hívják. Itt is beigazolódik a népnyelv mély pszichoszomatikus bölcsessége, mindnyájan tudjuk, ki a seggnyaló! A seggnyaló más seggébe bújik, hogy szeressék, ezért azonban teljes személyiségével kell fizetnie, le kell mondania saját személyes életéről azért, hogy valaki másét élhesse. Ha valakinek a seggébe bújunk, szimbiotikus egységben élünk vele. A vér és a váladék az élet ősi anyagai, ősi szimbólumai. Egyes természeti népek mitológiáiban minden élet a váladékból fejlődik ki. Aki fél megvalósítani saját életét, saját személyiségét, az vért és váladékot veszít. Ahhoz, hogy saját életünket élhessük, ki kell építenünk saját pozícióinkat a többiekkel szemben, s ez kétségkívül bizonyos magányossággal jár a szimbiózis elvész. A colitises páciens fél ettől. Félelmében vért és váladékot izzad, a belén keresztül. Belén (= tudatalattiján) keresztül saját életének szimbólumait áldozza fel, vérét és váladékát. Csak az a felismerés segíthet rajta, hogy mindnyájunknak saját életünket kell felelősséggel élnünk, különben elveszítjük azt.
Ha ez a betegség fejlődött ki nálam, akkor fel kell tennem magamnak a következő kérdést: Mi az, amit nem vagyok képes megemészteni, és mi az, ami megakad bennem? Ez lehet egy olyan nekem szánt mondat, amelyet nagyon gonosznak találtam, vagy lehet egy olyan történés, amelyet igazságtalannak, elfogadhatatlannak tartok. Olyan nehéz falatot kell lenyelnem, hogy nem tudom, sikerül-e megemésztenem. Azzal kapcsolatosan is érezhetek nagy félelmet, hogy vajon lesz-e mindig „elég étel a hűtőszekrényemben?" Attól félek, hogy a nélkülözés miatt éhen fogok halni. Bármely helyzetben is legyek, próbálok ahhoz pozitívabban hozzáállni, tudatosítva magamban, hogy az élet mindig a legjobbat akarja nekem, és elfogadom, hogy bőségben éljek. Megtanulok azoknak is megbocsátani, akik olyat tettek velem, vagy mondtak nekem, amit nehezen emésztek meg. Idővel megpróbálom ennek a személynek a tudomására hozni, hogyan is érzem magam, azért, hogy újra harmóniát vigyek a kapcsolatunkba. Az életemből elűzöm a haragot, és megértéssel, lelki nyitottsággal helyettesítem azt.
A véna egy olyan vérér, amely a szervek vérét a szív felé szállítja. A tüdőből a szív felé visszatérő vénák felfrissült, vörös, oxigénben dús levegőt hordoznak. A szervekből a szív felé haladó vénák „kék", oxigénben szegény, szén-dioxidban dús vért szállítanak. Létezik egy kifejezés, ami így szól: „Sosem volt vénám az életben!" ez olyasmit jelent, hogy sosem leltem örömöt az életben. A vénáimban vér folyik, a vér, ami az életet, az életörömöt jelképezi. Állandóan ellentmondást élek meg a belső hangom és az életemben megvalósult dolgok között. Csalódottnak érzem magam, úgy érzem, a dolgok meghaladják a képességeimet. Tétlen vagyok, már a velem megtörténő szép dolgokat sem látom. Nincs elég energiám, üresnek érzem magam. Úgy érzem, hogy az élet vagy a környezetem nem támogat, és mindent sötéten, borúsan látok. Legfőképpen a koronaereim károsodnak, ha attól félek, hogy valakit vagy valamit elveszítek, aki, vagy ami a tulajdonomat képezi, és nem akarom azt elengedni. Ezt a területemet, életteremet (élettársamat, házamat, családomat, munkámat, gondolataimat) veszélyeztető dolognak látom. Elfogadom, hogy az öröm újra keringjen bennem. Elismerem a szép perceket, megtanulok, lazítani, és belső békére lelek.
Amit tenni kell! Valóban átadni magunkat olyan erőknek, amelyek mély benyomást gyakorolnak ránk, inspirálnak és megbotránkoztatnak. Az érzékenység egy magasabb szintű kihasználása, bevetése, memóriatréning, melynek segítségével jobban fejben tudjuk tartani azokat a dolgokat, eseményeket, személyeket és történéseket, amelyek ösztönzőleg hatnak ránk. Az ellenpólus bevonásával, önszántunkból menni, ahelyett hogy „löknének" minket. Kezünkbe venni a kezdeményezést, ahelyett hogy külső, idegen ösztönzésre várnánk, ugyanakkor nyitottá is válni a külső biztatásra, a külső impulzusok befogadása, illetve azok hatásainak elfogadására. Bátor gyakorlatok arra vonatkozóan, hogy el tudjuk fogadni azt, amit kapunk, tai chi, aikidó, és egyéb küzdősportok, a külső lökések, akadályok felhasználása, hogy megálljunk és elgondolkodjunk, valójában mennyire félünk a kötöttségektől és a szoros kapcsolatoktól az életben. Egy pillanatra megállni, felpillantani az életáram folyásából, az érzékenység és befogadóképesség lelki szinten történő megvalósítása. |
A vékonybél és vastagbél problémákat (hasmenés, székrekedés, vastagbélgyulladás) a legtöbb esetben lelki okok okozzák. Tehát érdemes ezzel is foglalkozni.
A vastagbélben a tulajdonképpeni emésztés már befejeződött. A táplálék megemészthetetlen maradványaiból itt már csak víz vonódik el. E terület leggyakoribb zavara a székrekedés. Freud óta a pszichoanalitikus értelmezés szerint a széklet az adás, az ajándékozás aktusa. Kézenfekvő, hogy az ürülék szimbolikus megfelelője a pénz, elég, ha arra a kifejezésre gondolunk, hogy elszarja a pénzt. Népi hiedelem szerint, aki véletlenül kutyaszarba lép, azt váratlan szerencse éri. Úgy gondoljuk, elegendő ennyi utalás, s minden további terjengős elméleti magyarázat nélkül is világos számunkra, hogy az ürülék és a pénz, illetve a széklet és az adás aktusa között szimbolikus összefüggés van. A székrekedés azt fejezi ki, hogy nem akarunk odaadni valamit, ragaszkodunk valamihez. Ezzel a fösvénység problémaköréhez jutottunk. A székrekedés igen elterjedt tünet korunkban, az emberiség nagyobbik fele szenved tőle. Ez az anyagiakhoz való erős ragaszkodásra mutat rá, arra, hogy az anyagi életben képtelenek vagyunk elengedni a dolgokat.
A tudattalan a mitológiában a halottak birodalma. A vastagbél is a halottak birodalma, benne találhatók azok az anyagok, amelyeket már nem lehet visszaforgatni az életbe, ez az a hely, ahol az erjedés felléphet. Az erjedés szintén rothadási-halódási folyamat. Amennyiben a vastagbél a tudattalant, a test éjszakáját szimbolizálja, az ürülék a tudattalan tartalmainak felel meg. S ezzel máris megvilágosodik előttünk a székrekedés következő jelentése, félelem attól, hogy a tudattalan tartalmai napvilágra jönnek, és kísérlet arra, hogy a tudattalan, elfojtott tartalmakat megtartsuk a magunkszámára. Mivel lelki tartalmainkat eltorlaszoljuk, nem tudunk benyomásainktól kellő távolságot tartani. A székrekedéses páciens szó szerint nem képes visszahagyni valamit. Ilyen esetekben a pszichoterápia igen hasznos lehet, hiszen a testi székrekedés felszámolásával analóg módon a tudat alatti tartalmak is lassan felszínre kerülnek. A székrekedés tehát arra hívja fel figyelmünket, hogy nehézségeink vannak mind az adás, mind az elengedés aktusával kapcsolatban, materiális és tudat alatti tartalmainkhoz egyaránt ragaszkodunk, s nem akarjuk, hogy azok napvilágra kerüljenek.
A vékonybélből kiinduló rosszindulatú daganatok (adenocarcinoma, lymphomák és a carcinoid daganatok) igen ritkák, az összes rosszindulatú emésztőszervi daganat kevesebb, mint két százalékát teszik ki. Mindhárom daganattípus nem jellegzetes hasi panaszokkal jelentkezhet: hasi kényelmetlenség érzés vagy fájdalom, puffadás, étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás, egyes ételekkel szembeni intolerancia. Emésztési zavarok alakulhatnak ki, amelyek a székletet kenőcsössé, rothadásos szagúvá változtathatják.
A vénák (gyűjtőerek, visszerek) a hajszálerek felől a szív felé vezetik a vért, a legkisebb vénák egyre nagyobb átmérőjű erekbe szedődnek össze. A kis vérkörben oxigéndús, a nagy vérkörben szén-dioxidban gazdag vért szállítanak.
Véraláfutás, vérömleny (haematoma) kialakulása, könnyen beleütközünk mindenbe. Könnyű minket elkápráztatni, sebezhetőség, sértődékenység és haragtartás, a megbotránkoztató gondolatok testileg is láthatóvá válnak. Sokkal inkább lehet ránk testileg, mint lelkileg (azaz tudati szinten) mély benyomást tenni. Sokáig emlékszünk minden megbotránkoztató eseményre és összeütközésre, az erőszak áldozatai vagyunk, az életáram szabad folyásának megzavarása, az életáram valamely csatornájában kialakult hiba, rendellenesség. Az élet valóban megbotránkoztató eseményeit nem látjuk meg, csak a kis, jelentéktelen lökéseket és összeütközéseket testi szinten.