lelki okok

A vérkeringés az emberben végbemenő szüntelen körforgást, az energia-felvételt és -elosztást, a vérnek (tulajdonképpeni lényünknek) saját létünk minden területére való szétáramlását jelképezi. Ha cselekvésre készülünk, a vérkeringés is felgyorsul, sőt izgalmi állapotban a pulzus magasra szökik, hogy elegendő energiát biztosítson a tervezett cselekvés végrehajtásához, illetve gyorsan elszállítsa a melléktermékeket. A vérkeringés és az erek hálózata alkotja, belső motorunk" vezetékrendszerét.

Az állandóan alacsony vérnyomás arra utal, hogy belső motorunk takaréklángra állítódott, így cselekvésünkhöz nem áll rendelkezésünkre elegendő energia. E hiányt bizonyos cselekedetekkel és tevékenységekkel szembeni belső és gyakran tudattalan ellenkezés, félelem vagy kedvetlenség hozza létre. Aki egyáltalán nem látja értelmét életének, aki nem tudja, hogy munkáját minek végzi, s miféle haszna származik belőle, energiája és belső hajtóereje hiányát kívülre is kivetíti. Alacsony vérnyomása a következőket jelzi: „Semmihez sincs kedvem, mi értelme van bárminek is, hiszen sehova se vezet."

A tipikus reggeli feketekávé, mely az életerő serkentésére hivatott, voltaképpen a munka és általában az élet iránti hiányzó érdeklődést, vágyat és örömöt kívánja pótolni. A kávéfogyasztó csak akkor ébred fel, miután szervezete megkapta az állítólagos adrenalin lökést.

Ez a szokás a szürke hétköznapokkal, a túlszabályozott napi rutinnal szembeni mélységes ellenkezést, elutasítást vagy éppen közönyösséget fejezi ki. Aki a munkájában, szabad idejében vagy családja körében egyébként se leli örömét, nehézségekkel küzd, melyeket megoldás helyett legszívesebben a szőnyeg alá söpörne, a nap terheitől kimerülten alszik majd el, fáradtan és kedvetlenül ébred.

Ha az élet eseményei ismét értelmet nyernek, ha az illető kisebb, nagyobb sikerélményekre tesz szert, röviden: ha az ember ismét aktívvá válik, és saját kezébe veszi élete irányítását, akkor megváltozott életfelfogásához, vérkeringése is igazodni fog és a kívánt célok megvalósításában, készséges segítőtársnak bizonyul.

A perifériás vérellátottság zavarok ezzel szemben arra utalnak, hogy bár megvan a készség az aktivitásra, s szándék is mutatkozik az egyéni élet bizonyos mérvű módosítására, az én mégis távol tartja magát az élet bizonyos feladataitól, konkrét „területeitől". A kéz hidegsége azt jelképezi, hogy egy pontosan meghatározható cselekvéssel szembeni félelem, vagy ellenkezés áll fenn, illetve annak ellenére, hogy az egyén örömét leli az életben, még sincs annyi bátorsága, hogy cselekvő módon közbeavatkozzék, minthogy fél a lehetséges következményektől.

A láb vérellátottság zavarai világosan jelzik, hogy az illető nem igazán érzi magát jól azon a helyen, ahol az életben áll. Nem érzi, hogy erős gyökerekkel kötődne oda, húzódozik a helyével való kapcsolattól. Következésképp lábának érzékelési képessége jelentős mértékben lecsökken. Aki viszont jól érzi magát a helyén, aki nem tartja veszélyeztetettnek, vagy túlterheltnek magát, az bizalmas kötöttségbe kerül „terepével", pozitív érzelmekkel viszonyul adott „állomáshelyéhez".

A tartósan magas vérnyomás, mely világosan látható a kolerikusok élénkpiros arcszínében, arra utal, hogy a belső motor teljes gőzzel működik, rengeteg energiát bocsát rendelkezésre, ám felhasználására végeredményben nem kerül sor, mert az illető fékezi magát, vagy passzív marad. Aki megtanulja megérteni és megfelelő módon levezetni agresszív indulatait, aki eltökélt magabiztosságra tesz szert, melynek révén szándékolt cselekedeteit még külső ellenállással szemben is keresztül tudja vinni, aki száműzi magából a tettei következményétől való félelmet, képes lesz normális módon szabályozni vérkeringését.

A magas vérnyomásra adhat okot az is, ha az ember állandó „nyomás alatt áll", túlterheltnek érzi magát, mert megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, ám végső soron agresszív indulatok halmozódnak fel benne. Ilyenkor meg kell tanulnunk nemet mondani, meg kell erősítenünk önértékelésünket, hogy ne legyen többé szükségünk „bizonyítékokat" felhozni önnön teljesítőképességünk alátámasztására.

Vérkeringési zavarok: a belső energia és hajtóerő csökkenése, ellenkezés, elutasítás vagy közönyösség, kedvetlenség, felelősség-elhárítás

A keringési rendszer összeroppanása jelzi, hogy lényünk (a vér) egyensúlyi állapota felborult. A vérkeringést az izgalmi és nyugalmi periódusok, aktivitás és passzivitás, plusz és mínusz rendkívül érzékeny összjátéka jellemzi. Ily módon biztosítódik lényünk állandó belső egyensúlya. Sokkhatás vagy akár egy apróság következtében – „az utolsó csepp a pohárban" – az említett egyensúly felborulhat. A lényünk egyes részei közötti bonyolult kölcsönhatási mechanizmust megzavarja valamely testi/lelki hatás váratlan túlsúlya, a félelem vagy valami váratlanul erős energia.

A vérkeringés összecsuklása elkerülhető, ha az ember a felmerülő konfliktusokat nem szorítja le a tudattalanba, nem hagyja ott felgyülemleni. Aki a problémák jelentkezésekor rögtön kész tisztázni a helyzetet, nem fojtja el keserves tapasztalatait, hanem bátran szembenéz velük, sikeresen kivédhet egy ilyen váratlan összeroppanást. A dolgok többé nem csapnak össze a feje felett. Arra se lesz szüksége, hogy vérkeringésének összeomlása következtében elhárítsa magáról a megoldandó problémák iránti felelősséget. Hiszen aki egy rosszullét után felébred ájulásából, ugyanazon problémahegy előtt találja magát. Miért ne használhatnánk rögtön erőnket és időnket arra, hogy nekifogjunk, s megoldjuk a szóban forgó feladatokat?

Vérmérgezésnél zavart okozó lelki gondok, kórokozók ontják el a szervezetet, veszélyeztetve teljes egzisztenciánkat. Az immunrendszer, védekező rendszer általános mozgósítása az idegen betolakodók ellen láz, a harc az antitestek harca a kórokozókkal megrázza az embert, hidegrázás, a pulzus és a szív őrült tempóban ver, az anyagcsere is maximális teljesítményt nyújt, majd lassan megadja magát kábultság. A saját csapatok visszavonása ájulás, fegyverletétel vérnyomás-összeesés, majd a teljes megadás halál.

Amit tenni kell!

Meg kell tanulnunk a minket érintő kellemetlen, izgató problémákra tudatosan odafigyelni, és be kell engednünk ezeket a történéseket az életünkbe, ahelyett hogy testi szinten nyitnánk meg kapuinkat a kórokozók előtt. Kinyílni az idegen gondolatokra, ötletekre és impulzusokra, nyitottá válni a szokatlanra, az idegen impulzusokkal szembeni vérre menő vitában teljes odaadással küzdeni, de a régi, elavult elképzelésekkel is megtanulni szembehelyezkedni, és magunkra vállalni a kockázatot annak érdekében, hogy a „dogmák" alulmaradjanak a vitában.

Kinyitni az újra, az ismeretlenre, feladni a szokás hatalmát, és engedni az új ötletek csábításának, megengedni magunknak a változást, testi szinten, más módszerekkel, vagyis idegen katonákkal jelen esetben az antibiotikumok zsoldosaival segíteni az immunrendszert. Egzisztenciális kihívás, változás, szellemi összecsapások véghezvitele, maximális odaadás, a végsőkig tartó küzdelem vállalása.

Alacsony vérnyomás – magas vérnyomás A vérnyomás az emberi dinamikát fejezi ki. A vér az életet szimbolizálja. A vér az élet anyagi hordozója, az egyéni lét individualitás kifejezője. A vér egészen különös nedű, az élet nedve. Minden csepp vér az egész embert tartalmazza, ezért van a mágikus gyakorlatokban a vérnek olyan nagy jelentősége. Ezért használnak az ingások vércsöppet közvetítőként, ezért lehet egyetlen csepp vérből teljes diagnózist felállítani.

A vérnyomás a vér folyékonysága és az annak határt szabó érfalak váltójátéka révén jön létre. A vérnyomásvizsgálatnál mindig e két ellentétes komponenst tartsuk szem előtt. Az egyik oldalon a folyó és folyékony vért, míg a másikon az ellenállást, szolgáltató érfalakat. Amennyiben a vér egész lényünket tükrözi, az érfalak azoknak a határoknak felelnek meg, amelyekhez kibontakozása során a személyiség tartja magát, valamint azoknak az ellentmondásoknak, amelyek fejlődése útjában állnak.

Az-az ember, akinek alacsony a vérnyomása hipotónia, egyáltalán nem teszi próbára a határait. Nem kísérel meg érvényesülni, kikerül minden ellenállást, szóval sosem megy el a határokig. Ha konfliktusba kerül, gyorsan visszahúzódik, analóg módon a vére is annyira visszahúzódik, hogy elveszíti az eszméletét. Tehát látszólag lemond minden hatalomról, kivonja magát és a vérét a helyzetből, elhárít minden felelősséget, minden következményt. Az ájulás során tudatából tudattalanjába húzódik vissza, és így problémáihoz sincs köze többé. Egyszerűen megszűnik jelen lenni. Ez az operett szituáció, amelyet valamennyien ismerünk, a hölgy, akit férje kínos helyzetben tetten ér, máris ájultan rogy össze. Erre az összes résztvevő vízzel, friss levegővel, kölnisüveggel iparkodik magához téríteni őt, hiszen a legszebb konfliktus sem ér semmit, ha a főfelelős visszahúzódván a lét egészen más szintjére, váratlanul minden felelősségtől megszabadul.

Az alacsony vérnyomással küzdő ember szó szerint nem tud állni, mindenhez rosszul áll hozzá, vagy nem áll, viszonyul egyenesen a dolgokhoz, hiányzik belőle a kitartás, az őszinteség. Minden kihívásra visszavonulással felel, aztán a környezete emelgetheti a lábát, hogy a fejébe, hatalmi centrumába több vér folyjék, hogy magához térjen, s viselje a felelősséget. Mivel a szexualitás is erőteljesen függ a vérnyomástól, a hipotóniás személy többnyire kerüli az ezzel kapcsolatos kérdéseket. A hipotóniás embernél gyakran megtalálható az anémia vérszegénység kórképe is. Az anémia leggyakrabban fellépő formájában vashiányos a vér. A vashiány megakadályozza a légzéssel felvett kozmikus energiát pránát abban, hogy az a test energiájává, vérré alakuljon át. Az anémia azt jelzi, hogy nem vagyunk hajlandók a rendelkezésünkre álló életenergiát felvenni és tetterővé változtatni. Betegségét ebben az esetben is, saját passzivitását kivédendő, alibiként használja az érintett személy. Hiányzik belőle a szükséges nyomás.

Minden vérnyomásemelésre irányuló terápiás eljárás, jellemző módon energiakifejtéshez kapcsolódik, és addig használ, amíg követjük az utasításokat, lemosások, kefélések, víztaposás, mozgás, egyensúlygyakorlatok. Ezek mind növelik a vérnyomást, mert a beteg tesz valamit, s ezzel energiáját cselekvésbe fordítja. Ezek a gyakorlatok azonban csak addig használnak, amíg tesszük őket. Tartós sikert csak belső hozzáállásunk változásától várhatunk.

Az előző pólus ellentéte a túl magas vérnyomás (hipertónia). Kísérleti kutatásokból tudjuk, hogy a pulzusszám és a vérnyomás növekedés nemcsak megnövekedett testi teljesítmény esetén lép fel, hanem akkor is, ha ezt csupán elképzeljük. A vérnyomás akkor is emelkedik, ha például egy konfliktushelyzetben beszélünk és így közeledünk valakihez, de csökken, ha az érintett személy is elkezd beszélni és megfogalmazza a problémáját. A kísérletekből nyert tapasztalatok jelentősen megkönnyítik számunkra a magas vérnyomás hátterének értelmezését. Ha valamely teljesítmény tartós elképzelése vérnyomásunkat megemeli anélkül, hogy ezt az elképzelést gyakorlati cselekvésbe ültetnénk át, és ez által tehermentesítenénk, szó szerint tartós nyomás nehezedik ránk. Elképzelésünk izgalmi állapotba hoz bennünket, keringési rendszerünk, pedig fenntartja ezt az állandósult izgalmat abban a reményben, hogy majd cselekvésbe fordítsuk át. Ha nem cselekszünk, a nyomás fennmarad. Még fontosabb számunkra az, hogy ugyanez a konfliktusok szintjére is érvényes. Mivel tudjuk, hogy maga a konfliktus a vérnyomás emelkedését idézi elő, amely azonban, ha beszélünk róla, ismét csökken, világos előttünk, hogy a hipertóniás személy folyamatosan konfliktus közelben van, anélkül hogy arra megoldást találna. A probléma mellett áll, ám nem áll a probléma rendelkezésére. A magas vérnyomás fiziológiai értelme éppen az, hogy a szervezet képes egy rövid időre több energiát szállítani azért, hogy az előttünk álló feladatot, illetve konfliktust jobban, energikusabban oldhassuk meg. Ha ez megtörténik, a megoldás felhasználja az energiatöbbletet, és a vérnyomás ismét a normális értékre csökken. A hipertóniás ember azonban nem oldja meg a problémáit, tehát nem használja fel a túlnyomást. Ehelyett inkább külső tevékenységekbe menekül, s a külvilágba vetett aktivitásával megpróbálja magát és környezetét elterelni attól, hogy konfliktusaival szembenézzen.

Látjuk, hogy mind az alacsony, mind a magas vérnyomásban szenvedő ember kikerüli a konfliktusait, bár mindkettő különböző taktikával. Az alacsony vérnyomásban szenvedő ember elmenekül a konfliktus elől, visszahúzódik tudattalanjába, míg a magas vérnyomásos személy hiperaktivitással, túlzott dinamizmussal tereli el saját magát és környezetét konfliktusaitól, cselekvésbe menekül. E polaritásnak megfelelően az alacsony vérnyomás inkább a nőkre, a magas vérnyomás inkább a férfiakra jellemző. A magas vérnyomás továbbá visszafogott agresszióról is tanúskodik. Az ellenséges érzület megmarad a képzelőerő síkján, a felhasználásra váró energiát nem tehermentesítjük a megfelelő cselekvéssel. Ezt nevezzük ön-uralomnak. Az agresszív impulzus magas vérnyomáshoz, az önuralom, pedig az erek összehúzódásához vezet. Így tudjuk a nyomást kontroll alatt tartani. A vér nyomása és az érfalak ellennyomása létrehozza a magas vérnyomást. Későbbiek folyamán ez az uralt agresszió egyenesen a szívinfarktushoz vezethet.

Ismerjük még az öregséggel járó magas vérnyomást, amely az érfalak elmeszesedésének következménye. Az érrendszer olyan rendszer, melynek feladata a közvetítés, a kommunikáció. Ahogyan a rugalmasság, a flexibilitás idős korban megszűnik, úgy merevedik, meg a kommunikáció s emelkedik a belső nyomás.

Vérszegénység: én gyengeség, gyönge cselekvőképesség, kedvetlenség

A vérszegénység (anaemia) esetében elsősorban a vas, következésképp az állóképesség hiányáról van szó. Az általunk belélegzett kozmikus energia képtelen test rokon energiává átalakulni. E hiányosság csupán testi megnyilvánulása vonakodásunknak, hogy kivegyük részünket a cselekvésből, minthogy még az energia ránk eső mennyiségét sem tudjuk befogadni. A vérszegénység az én gyengeség egyik jellegzetes formája, levertséget és kimerültséget okoz. Gyógyulást ebben az esetben is az erők aktivizálása révén érhetünk el. Meg kell tanulnunk erős kézzel irányítani életünket, megkövetelni magunktól a szükséges lépések megtételét.