pajzsmirigytúltengés

Gólyaorrfű vagy nehézszagú gólyaorr (Geranium Robertianum) a gólyaorrfélék családjába tartozó, ritkás erdőkben, árnyas, köves talajokon élő, kellemetlen szagú és ragadós tapintatú, egyéves növény.

Szára 20-30 cm hosszú, heverő vagy felemelkedő, szétágazó, a csomóknál törékeny. A levelek hosszúnyelűek, szőrösek, lemezük 3-5 szeldelt levélkéből ujjasan összetett. Virágai hosszú kocsányon párosan állók; a sziromlevelek kb. 1 cm hosszúak, világos pirosak. Termésük 2 cm hosszú, csőr alakú. A gólyaorrfű egész nyáron át virágzik.

A drog (Geranii herba) keserűanyagot, cseranyagot, gyantát, illóolajat tartalmaz. Teáját bélhurut és aranyeres bántalmak, gyomorvérzés és bélvérzés, valamint pajzsmirigytúltengés ellen isszák.

Pajzsmirigy túltengés esetén növekedési és fejlődési kényszer, a haladásra, a távlatok elérésére irányuló túlzott akarat allergiás, fojtogató érzés a nyakban. Csillapíthatatlan életvágy, égető becsvágy, túlzott teljesítménykényszer, túlvállalás, az élet habzsolása, félelem, hogy valamiről lemaradunk. Folytonos, fokozott készenléti állapot, az autoritással kapcsolatos konfliktus, önmegtagadás, a csalódott gyermek, függőségre való hajlama, szorító helyzetek félelemmel teli elhárítása, érzelmek visszaszorítása, elnyomott halálfélelem.

Amit tenni kell!

Pajzsmirigy túltengés esetén a részben tudattalan fejlődési, kiteljesedési vágyak tudatosítása és átalakítása. Lendületbe hozni az életet, felgyorsítani a tempót, teljes szívből lábra kelni, útnak indulni; ébernek lenni. Minden lehetőséget nyakon csípni, vállalni a harcot a csúcsra jutásért, felvenni a konkurencia harcot a tekintéllyel szemben.

Felvállalni önmagunkat és önző vágyainkat, felismerni az ellentmondást a halálfélelem és a túlzott teljesítménykényszer között. Pszichoterápia, a magasröptű álmokat a realitás talaján megvizsgálni, a lelki csomókat kibogozni, amelyek elválasztják egymástól a fent, és a lent régióit. Beismerni az élettől való félelmet, és csatát nyerni ellene. Független döntéseket hozni, az élet lehetőségeiből nagykanállal meríteni, azt az erőt, amely a betegség képében tombol, átültetni az életért folyó harcba.

Közismert dolog, hogy az ember szellemi-lelki állapota jelentős hatást gyakorol a szervezetben levő mirigyek működésére. Különösen igaz ez a pajzsmirigy esetében. Ha valaki ösztönös igényeit és érzelmeit szüntelenül elnyomja – különösen az agresszív és elutasító jellegű érzelmeit –, s ennek következtében állandó belső harcnak van kitéve, ez a folytonos riadókészültségi állapota pajzsmirigy túlműködéséhez vezet, ami a megfelelő hormon kiválasztódása révén tartós, vegetatív harci készültséget" teremt. Mivel azonban az érzelmek nem nyilvánulnak meg, mert elfojtják és megtagadják őket, erre a harcra bensőleg kerül sor.

Pajzsmirigytúltengés: elfojtott agresszív és elutasító érzelmek; „riadókészültség", túlfokozott belső aktivitás; állandó „vegetatív harci készültség"

A beteg gyakran határozottan körvonalazható félelmeinek és erős magányérzetének nem ad hangot, ezek különféle természetű erőfeszítésekben nyilvánulnak meg, például rendkívüli mértékű felelősségvállalásban, mértéktelen ambíciózusságban, a függetlenségre való korai és erőteljes törekvésben, ezen, jelzéseket azonban a környezete egyáltalán nem fogja. E tény tovább erősíti a beteg azon érzését, hogy őt „senki nem érti meg". Vágyát, hogy végre megértő társra találjon, nem szavakban fejezi ki, hanem azon szinte görcsös igényén keresztül, hogy másokról gondoskodjék. Az illető ez által mások szemében rendkívül rokonszenvessé válik, ő maga azonban egyre elégedetlenebb lesz, gyakran depresszióba süllyed, minthogy képtelen kiszabadulni maga választotta börtönéből. Pedig csupán nyíltan kellene vállalnia önnön igényeit, s olyannak mutatnia magát, amilyen valójában. Ezen csak egyetlen „orvosság" segíthet - légy önmagad!

Soványság: meg akarok szabadulni minden rossztól, alantastól, érzékitől; magas eszmények; kapcsolatok és kötöttségek elutasítása

A kóros lesoványodás leginkább a pubertáskorba lépő lányoknál jelentkezik, vagyis abban az időszakban, mikor a serdülő lánynak új szerepével, önnön nemiségével meg kell barátkoznia. Az evéstől való tartózkodás szimbolikus értelemben e fejlődést hivatott hátráltatni. A soványságra áhítozók felülmúlhatatlan eszményképe a tisztaság, átszellemültség és súlytalanság, a testiségtől, „az állatiastól", a nemiségtől való megszabadulás, végső soron az „anyagtalanná válás".

Az evést olyan aktusnak tekintik, mely a tisztátalant, a testit, végső fokon magát a szexualitást „táplálja", s mint ilyet kereken elutasítják. A sovány egyén fél a gömbölyű formáktól, melyek nőiességét kidomborítanák. A kóros soványságot éppen ezért gyakorta menstruációs panaszok vagy a havi vérzés teljes kimaradása kíséri.

A sovány ember tartózkodik a testiség bármely megnyilvánulásától, a visszahúzódó életmódot, az egyedüllétet kedveli, fél a testi közelségtől. Egy közös étkezésben való részvétel például óriási nehézséget jelent a számára, még akkor is, ha egyébként semmit se eszik. Maga az emberi közelség, a közösségi tevékenységek szükségszerű velejárója, kellemetlenül érinti.

A szűkös kosztot, melyre a sovány ember kényszeríti magát, gyakran a keserű ízek jellemzik, vagyis az „édesség" hiánya! Ebben szintén a test, a vágy, az élvezetek végletes elutasítása mutatkozik meg. Ám e határtalan elutasítás mögött mérhetetlen vágyakozás rejlik mindaz iránt, ami ellen az illető oly hevesen tiltakozik: a törődés, testi közelség, vágy és „édes érzelmek", az érzéki gyönyörök iránt. Effajta sóvárgás jut kifejezésre abban is, mikor az illető titokban válogatás nélkül roppant mennyiségű ételt fogyaszt, amit persze rögtön utána ki is hány.

E rettegett „testiség" iránti mohó vágy nem hagyja magát szüntelenül elfojtani, ám a gyengeség említett megnyilvánulásai nyomtalanul eltüntethetők, így a páciensnek se önmagának, se környezetének nem kell „gyöngeségét" bevallania.

Az egyéni szükségletekhez való neurotikus viszonyulás túlnyomórészt a negatív alap-beállítottságú családokban fordul elő. Kialakulásában szerepet játszhat a hangsúlyozottan puritán életszemlélet, a hatalmaskodó, indulatos apa, esetenként egy túlzottan erős egyéniségű anya vagy nagymama, sőt egy „rivalizáló" nővér is, akivel szemben a betegnek láthatólag semmi esélye sincs.

E környezeti tényezőkkel szoros összefüggésben fejlődik ki a bármiféle kapcsolattal, kötődéssel szembeni, mélyen gyökerező elutasítás, majd ennek eredményeként magának a szexualitásnak az elvetése. A kórosan sovány egyének többnyire magas intelligenciaszintje nyilvánul meg abban is, hogy kifelé gyakorta alkalmazkodók, míg belsőleg szinte megszállott makacssággal törnek céljuk felé.