Basedow-kór - lelki okai
Basedow-kórnál jellemző a kidülledő szemgolyók (exophtalmus), a teljes írisz láthatóvá válik, a szemnek sóvár, mohó kifejezést kölcsönöz, mintha ki akarna ugrani a szemüregből. Az ijedtségtől tágra nyílt szem, mint aki a legnagyobb borzalmat pillantja meg egyszeriben. A strúma (megvastagodott nyak) is árulkodik, telhetetlenség = „nyakalás" (jelen esetben nem feltétlenül az alkohol „nyakalását", mint inkább az általános telhetetlenséget jelenti). Rohanó pulzus, heves szívdobogás, félelem, űzöttség, menekülési kényszer; nyugtalanság és izgalom, cselekvési kényszer; súlycsökkenés, önemésztés, remegés, általános félelem az élettől és annak dolgaitól, gyakori hajhullás = áldozat a szabadság, az erő és a kisugárzás oltárán.
Amit tenni kell!
Megtanulni valóban „odanézni", és nem elfordítani a tekintetünket a félelemtől. Nyitás a világ dolgaira. Meg kell tanulnunk elvenni azt, amire szükségünk van. A cselekvési kényszert belső mozgékonyságra, mozgásra cserélni, az izgalmas témák iránti érdeklődés felszítása, „fejest ugrani az életbe". A dolgokat intenzívebb módon megélni, feloldódni pozitív értelemben, a saját feladatainkban; határaink vállalása, az egzisztenciális félelmet konvertálni az aktuális problémák koncentrált feldolgozásába. Megtalálni belső mozgatórugóinkat, szembenézni a belső borzalmakkal, félelmekkel, áldozatot hozni azért a feladatért, ami kedves a szívünknek, és ami ösztönzőleg hat ránk. Beengedni magunkat azokba az élethelyzetekbe, amelyektől szívünk a torkunkban ver, és amelyeknek hallatán tágra nyílik a szemünk a rémülettől.







